Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

borjút, noha az is előfordult, hogy a vásárban vásároltak tehenet. Ez utóbbi esetben különös figyelmet fordítottak a jószág kinézetére, mert ennek alapján becsülték fel az értékét. Fontos volt a tehén kora, amire a fogakból és a szarvakból tudtak következtetni, míg a várható tejhozamot a tőgyek nagysága alapján igyekeztek megállapítani; megvizsgálták az állat szőrét is, mert ez a tehén egészségéről tanúskodott. A tehén elsősorban tejet, túrót (

tworog

) és tejfölt biztosított a gazdaság számára, amely termékek mennyisége alapján állapították meg a tehén értékét. Naponta kétszer fejtek: legelés előtt és a legelőről való visszatérés után. Fejni kizárólag az asszonyok fejtek, a férfiak csak rendkívüli esetekben végezték el ezt a munkát. Derenken hizlalásra is tartottak tehenet (

tucne krowy

). Ezeket nem a közös legelőn, hanem egyénileg legeltették. Szénán és szemestakarmányon gyorsan meghíztak, s ha elérték az 5-6 mázsát, eladták a mészárosnak. A tej és a hetente kétszer köpült vaj, a háztartás szükségleteit elégítette ki, s a felesleges mennyiséget csak ritkán adták a falusi tanítónak, a faluba érkező hivatalnokoknak stb. Tehenet a húsáért rendszerint nem öltek le; ez csak abban az esetben fordult elő, ha a tehén megbetegedett (

stala sie jaka bieda

), ilyenkor viszont a húsból a szomszédoknak is adtak. Néha a helybeli kocsmárosok megvásárolták a gazdáktól a tehén bőrét, szarvát, majd tovább adták. Ha beteg állatot öltek le vagy elhullott valamelyik jószág, akkor a dögtéren (

dyktyr

), a falutól néhány kilométerre lévő helyen ásták el. Az újonnan vásárolt tehenet, hogy megfelelő hasznot hozzon, mielőtt az istállóba hajtották volna, szentelt vízzel hintették meg. A további tartás szempontjából rossz jel volt, ha a tehén pénteken borjadzott meg. A tőgy nagysága és a tehén hasának formája nyomán igyekeztek meghatározni a borjú nemét. Istvánmajorban ma is tartanak tehenet. A tejtermékeket elsősorban felélik, a felesleget azonban felvásárolja a szövetkezet. Derenken az egyes gazdaságokban általában egy anyasertést tartottak, ritkábban kettőt, kivételes esetekben hármat; a disznók száma a takarmányozási lehetőségektől függött. A disznókból kevés haszon volt, nem híztak meg különösebben nagy súlyra, ami minden bizonnyal a rossz és kevés takarmánynak tudható be. Általában évente kétszer tavasszal és ősszel fialtattak. A 6-8 hetes malacokat a vásárokban adták el, ezek ára a kereslettől és a vásárban fel51