Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

is. A tehetősebb gazdák hizlalásra is vásároltak ökröt, s a húst eladták a henteseknek (

miesiarz

). Az ökröket a tehenekkel együtt istállóban tartották. Napjában háromszor etették őket. Takarmányként szénával kevert szalmát (

trensionka), rozs, búza és kukoricaszecskát (

siecke

) , néha répát vagy korpát adtak. A takarmányt vagy létrán terítették szét, vagy a vályúba (

grodza

) tették. Az ökröket napjában háromszor itatták, minden etetés után kihajtották őket az udvarra egy favályúhoz. Az ökrökkel mindig a férfiak foglalkoztak. A derenkiek az ökröket Istvánmajorba is magukkal vitték, s ott is - akárcsak Derenken - főleg a mezei munkában hasznosították. Idővel, a megnövekedett termőterület következtében mind több gazda hagyta abba az ökrök tenyésztését, mivel a lovakkal nemcsak könnyebben, hanem gyorsabban is lehetett elvégezni a fontos mezei munkákat. A háborúban is sok ökör pusztult el, majd a front elvonulása után a falu környékén gazdátlan lovak tűntek fel, amelyeket befogtak, meggyógyítottak, és munkára fogtak. A Ló tartásával kapcsolatban Derenken az volt a legfontosabb szempont, hogy az illető gazda vállalt-e munkát az erdőben. Ugyancsak jelentőséggel bírt a gazdaság, valamint - főleg a fiatalemberek körében - a lótartáshoz érzett kedv. Lovat a vásárokban vásároltak, gyakran a zsidóktól kapott magas kamatú kölcsönökre. A vásárlást néhány családtag közösen végezte, különös gondot fordítva az állat korára, eredjére, füleire és szemeire. Rendszerint kitartóan alkudoztak az áron, majd az üzlet megkötése után vásárló és eladó "pálinkázni" mentek, amit közösen fizettek. A vásárokban öreg, agyondolgozott lovakat is eladtak. Ezeket az állatokat gyakran közvetlenül a parasztoktól vették meg a falun átutazó zsidó vándorkereskedők. Mivel Derenken csak néhány gazdaságban volt ló, szokássá vált a lovaknak a szomszédok számára való kölcsönzése, amit azok munkával fizettek vissza. A lovakat a közösség által fizetett falusi kovács patkolta. A lovak különösen gondos felügyeletet és megfelelő takarmányt igényeltek. Szénát, zabszalmát, árpát, zabot (

obrok

) és répát adtak nekik takarmányul. Napjában háromszor itattak, nem korlátozva a víz mennyiségét. A lótartás hagyományainak hiánya miatt a derenkiek nem tudták meggyógyítani ezeknek az állatoknak a betegségeit. Derenken csak a legszegényebb, földdel nem rendelkező parasztok nem tartottak tehenet. A többi gazdaságban a tehenek száma a művelt terület nagyságától függött. A tenyésztésre a saját állományból választottak ki 50