Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
meg, hogy megérett, ha "csörgött" - scyrkol ). A mák magvait szitába öntötték, átmosták, majd megszárították, és így tették el. Istvánmajorban szintén termesztettek mákot a gazdák, de már csak saját használatra, hiszen eladni az alacsony árak miatt nem érdemes. Derenken általános volt a kukorica termesztése, elsősorban az állati takarmányozás céljaira, de emberi fogyasztásra is. A kukoricaszemekből kukoricakását (zomieske) főztek. A termesztés elsődleges oka azonban a gazdaság takarmányszükségleteinek a kielégítése volt. Vetőmagot mindenki saját magának gyűjtött, kiválasztva a legnagyobb kukoricacsöveket. Dohányt (duehari) Derenken kizárólag csak saját szükségleteiknek megfelelő mennyiségben termesztették a ház körüli kertekben, illetve az erdőkben, olyan helyeken, ahol korábban faszenet égettek (uhle). A derenkiek véleménye szerint az ezeken a helyeken lévő föld különösen alkalmas volt dohánytermesztésre. Számunkra úgy tűnik, hogy a dohánynak az erdőben való művelése kényszerű szükség volt, hiszen - amint az adatainkból is kiderül - a magyar közigazgatás szigorúan büntette azokat a parasztokat, akik saját szükségletre termesztettek dohányt. Istvánmajorban, még a szövetkezet megalapítása előtt a derenkieket kötelező szerződések kényszerítették intenzív dohányművelésre. Mivel azonban többségüknek semmiféle tapasztalata nem volt ezen a téren, alaposan meg kellett figyelniük a környező magyar falvak lakosságának ilyen jellegű tevékenységét. Azonban rövid idő alatt elsajátították a termesztés minden titkát és ahogy ma állítják, a magyarokétól jobb eredményeket értek el. Állattartás és pásztorkodás Rét- és legelőgazdálkodás Derenken a "Vár alatt" ( Pod Zomkiem ) lévő rétek közös tulajdonban voltak, ezeknek az ún. "úrbéri" ( urberskie ) legelőknek, a nem túl nagy területe szolgáltatta azt a szénamennyiseget, amellyel a községi bikát ( bújok ) takarmányozták. Az egyes gazdáknak a közös legelőből való részesedése az általuk birtokolt föld nagyságától függött. Ezeket a réteket évente kétszer közösen kaszálták le (júliusban és ősszel), majd ezt követően itt legeltettek az állatokat. Ez is egy formája volt a rétek trágyázásának . 46
