Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
Egyéni tulajdonban lévő rétek a trianoni határon túl fekvő erdőkben is voltat, amely területeket a derenkiek emberemlékezet óta használták. Az ezeket a jabloncaiaktól megvásárolt erdőket illetően a közösség tagjainak tulajdonjogai eltérőek voltak. A határok kialakulása után a tulajdonosoknak minden alkalommal külön engedélyt kellett váltaniuk a maguk és állataik számára, s csak ily módon legeltethettek ezeken a területeken májustól novemberig. 1920 előtt ezeket a réteket kaszálták is, később már csak az állatokkal hasznosították. A szénát két egymást követő kaszálás után összegyűjtötték, és a gabona behordasához is használt hosszú szekéren ( siennych wouz ) beszállítottak a faluba. A szénát a falu egyik szélén nagy boglyákban tárolták. 1934-ben mintegy tíz gazda megvásárolt 108 hold földet a falutól kb. hét kilométer távolságban Silice határában. A határok kialakulása titán ezek a földek a magyar oldalon maradtak. Ezekben az erdőkben szintén voltak rétek. Istvánmajorban a derenkiek a mezők szélén, utak mentén növő fű lekaszálásával, valamint a szikes, nem művelt területek kaszálásával jutottak szénához. Emellett minden gazdaságban meghagytak egy darab földet kaszálás céljára. Ezeket a helyeket nem trágyázták, mivel nem volt elég trágya, gondozásának egyetlen formája a tavaszi boronálás volt, már amennyire az idő ezt megengedte a mezei munkák elvégzése után. Jelenleg az utak, a vetések mentét használhatják és így nyernek szénát. Közös és egyéni legeltetés Derenken A jobbágyság megszűnése után a közös használatú úrbéri területeket (erdők, legelők) továbbra is közösen használta a falu. Ezeknek a legelőknek, valamint a közös erdőknek a felügyeletére jött létre az urbernek nevezett falusi intézmény. A közös legelők használati joga az egyéni tulajdonú szántóföld nagyságától függött. Egy "negyed" ( kvarta ), azaz 8 hold birtokosa két tehenet és egy borjút legeltethetett az úrbéri legelőn. Azok a gazdák, akiknek ennél kevesebb földjük volt, nem legeltethetett az úrbéri legelőn. Azok a gazdák, akiknek ennél kevesebb földjük volt, nem legeltethettek itt szarvasmarhát, s ezt a nem érvényesíthető jogukat nem is ellensúlyozták semmivel sem. A legeltető állatoknak egy "negyed" földterületre eső száma nem volt állandó, ezt az urber évenkénti közös gyűlésén állapították meg. 47
