Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
Ipari növények Derenken általános volt a kendern ek a legjobban termő fekete földön ( konopnica ) vaiS termesztése; ezeket a földeket kizárólag baromfitrágyával javították. A vetéshez saját vetőmagot használtak. Azonban ilyen magja nem minden kendernek volt. A mag nélküli kendert ploskonkan ak nevezték, és ez ért meg a legkorábban, a magvas kendert glowockin ak nevezték. A kendert a gabonához hasonlóan kézzel, lenvászon abroszból (obruska) vetették; ezt a munkát a férfiak végezték. Az érett, mag nélküli kendert ( ploskonka ) augusztusban, szeptemberben, a magvas kendert ( glowocki ) legkorábban októberben takarították be. Két-három marékkal kitéptek a földből, ezt összekötötték, megszárították, majd a patak egy kijelölt helyéhez, a kenderáztatóhoz ( do mecydla ) vitték. Itt áztatták, majd újra megszárították. Ugyanakkor a magvas kendert egy külön e célra készült szárítóban ( susnia ) szárították meg. A megszárított kendert az asszonyok megtörték, a pozdorját kiválogatták és gerebenezték ( tarly na mendlicah, coby buli drobno p polumane, a pazdziery powylatywali, cesali sceciom ), majd elvitték a malomba, ahol a törőben összetörték ( coby ok pobuchac fe fstempie ). A molnárnak a feldolgozásra átadott kender egy tizedével fizettek. Az így elkészített kendert újra átfésülték, majd koszorúba kötötték, s így tárolták a kamrában vagy a padláson egészen a télig, amikor kezdődött a fonás. Kezdetben Istvánmajorban is termeltek kendert, gazdaságonként általában egy holdon. Ilyen nagy területről azonban már nem lehetett kézzel kitépni a kendert, hiszen erre nem volt idő. Megpróbálták lekaszálni, ez azonban igen nehéz munka volt. Végül is mindez a kendertermesztés megszűnéséhez vezetett. Ebből a szempontból jelentőséggel bírt a gyári ruha egyre nagyobb mérvű elterjedése, valamint az a tény is, hogy a görögdinnye termesztése jóval nagyobb hasznot jelentett az egyes gazdaságok számára, mint a kendertermesztés. A len termesztése minden valószínűség szerint már az első világháború előtt ritkaságnak számított Derenken. Az istvánmajoriak határozottan tudnak arról, hogy a 19. században a faluban még nagy mennyiségben termesztettek lent. A lent könnyebb volt megművelni, és sokkal finomabb szövetet lehetett belőle készíteni, mint a kenderből. Derenken igen nagy mennyiségben termesztettek máko t, mind saját szükségletükre, mind eladásra. Általában a burgonya és a kukorica közé vetették, s az említett növényekkel együtt takarították be (arról tudták 45
