Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

Takarmánynövények termesztése Adatközlőink szerint Derenken vörös lóherét termesztettek; a derenki mezőkön azonban megtermett a fehér, alacsonyszárú vad lóhere is (

dziv»a konicyna

), amelyet nem termesztettek, vadon nőtt. A lóherét a búzát követően vagy pedig az árpával, illetve a búzával egyidejűleg vetették el. Ebben az esetben három alkalommal kaszálták: először júliusban a gabonával együtt, másodszor augusztusban vagy szeptemberben, harmadszor (ami nem mindig történt meg) októberben. Ezeket a kaszálási alkalmakat sorban a következőképpen nevezték: pirso, drugo i tercio koniecyna (első, második és harmadik lóhere). Derenken az elvetett lóhere mennyiségét a gazdaság szükségletei határozták meg. A lóhere vetőmagot (

siemie

) első alkalommal boltban vásárolták, a következő években pedig saját termésükből nyerték. Ha valakinek felesleges mennyiségű vetőmagja volt, eladta szomszédainak vagy a vándorkereskedőknek. A lóherét kézzel kötényből (

fartucha

) vetették; ezt a munkát kizárólag férfiak végezték, s ha nem volt férfi e munka elvégzésére az asszonyok a családból kértek segítséget. A lóherét kaszálás után (

pokosaj

), és a mezőn szárították meg, majd kis boglyákba gyűjtötték össze, és csak ha rossz volt az időjárás, akkor készítettek egy ágas karón nyugvó nagy boglyát. A portán a szénával együtt tárolták egy kör alakú kazalban. A derenki lucernat

ermesztéssel kapcsolatos adataink megoszlanak. Egyesek azt állítják, hogy lucernát sohasem vetettek, mások szerint viszont a lóherével együtt termesztették. Szerintük a búzával és az árpával együtt vetették, de a vetőmagot soha nem keverték össze; mások szerint egyaránt vetették a tavaszi és az őszi gabonával együtt. A tavaszi búza és a lucerna egyidejűleg növekedett, egyszerre takarították be, szárították, kötötték kévébe és csépelték. Az ilyen vegyes szalmát nagyon sokra tartották. A kaszálás milyensége, a lucernatermés mennyisége hasonló volt, mint a lóhere esetében. Ezen termények közül egyik sem volt jelentősebb a másiknál. Az első kaszáláskor a lucerna még zöld volt, és nem volt vetni való magja, ezek csak a következő kaszálásokra értek meg. Istvánmajorban a lóherét szintén a gabonával együtt vetették; ennek mennyisége a gazdaságok szükségletétől függött. Azonban a lóherét mind gyakrabban a lucerna váltotta fel, amit itt négy alkalommal kaszáltak le. 44