Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
Derenken a szántásnak kétféle módját ismerték, megtartva az alapelvet, hogy ezek egymás után következzenek. A szántásmódok közötti különbség a barázdától függött: az egyik esetben a barázda közepére került, ekkor szétszántottak ( ozorane ), míg a másik esetben összeszántottak ( do skladu, do wjedna ). Azt a földet, amelyet ugarnak hagytak meg ősszel, az első módon ( ozorane ), míg a vetésre vagy ültetésre kijelölt földet, a második módon ( do skladu , do wjedna ) szántották fel. A szántási módok egymásutániságát a derenkiek racionális módon indokolják: " Nie mog wse bruzde robic na posrodku, bo tedy tam dziwa ziem bula, bo wse lem na dwa böki isla. " A szántás időpontja az időjárástól függött: egyesek szerint a szomszédok példáját követték, s csupán néhányan emlékeznek arra, hogy a munkát az öregek tapasztalata irányította. A tavaszi szántás rendszerint márciusban kezdődött: " Na József a plug tra lapic. Hutorili stari ze na Józsefa uz u wdowicy idzie plug orac. " (Az öregek mondták, hogy József napján már az özvegyasszonyok is szántottak.) Ugyanakkor az őszi szántást a betakarítás után (már októbertől kezdődően) végezték, de mindig figyelembe véve a szomszédok tevékenységét. A szántás kezdőnapjával kapcsolatos előírásokat nem tartották be. Csupán a legidősebbek emlékezetében őrződött meg valami homályos emlék, hogy az öregek soha nem szántottak pénteken, mert az "szerencsétlen" nap. A szántást olyan faekével végezték, amelynek csupán az ekevas és kormánylemeze készült vasból. Az eke egyes részei a következők voltak: szarv ( rohy , rogi , rencki), gerendely ( grondziel ), kormánylemez (cdkladnica) és a kerekes első rész ( taligi , koleso ). Az ekét szekérrel vagy szánkóval vitték ki a mezőre. Mielőtt az ekével először megindultak volna a földre, a szekér elé befogott állatokat szentelt vízzel meghintették, kézzel vagy az ostor nyelével keresztet rajzoltak rájuk, miközben mondták: "Az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek, Amen." Ennek a szokásnak a meglétére azonban már csak az idősebb gazdák emlékeztek. Az adatközlók nem szívesen beszéltek az első szántással kapcsolatos hiedelmekről. Csak néhányan figyelték kivel találkoznak útközben, ebből jósolva a szántás sikerére: "Ha asszony jött, azt mondták az öregek, nem lesz szerencse, és a nyúlra is: nekem jött egy nyúl, nem is lett szerencsém. " ( Kiej baba prajsla, tak gwarili stari, nie budzie scynscie, a i zajonce; aj presjel mi zajonc, nie bedem miec scyscia. ) A szántást a gazdaság lehetőségeitől függően ökrökkel vagy lovakkal 31
