Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

A már nem művelt terület (

hotar

) és a mezők közötti határ egy szántás szélességű barázdával volt kijelölve, s ennek közepére, valamint a parcellák mindkét végére köveket tettek. Derenken a földek állandó jellegű felaprózódásának legfőbb oka az örökösödés volt. A földet a nemektől függetlenül, a gyermekek között egyenlően osztották fel. Ha az egy tagban lévő föld kevésnek bizonyult, akkor egy másik darab, gyakran a falu másik végében fekvő földet is kijelöltek felosztásra, hogy mindenki igazságosan megkaphassa a neki járó részt. A szántóterület jelentős mértékű felaprózódásának másik oka a földdel való kereskedelem volt. A faluban minden kínálkozó alkalmat gyorsan kihasználtak. Az eladó családja azonban elővásárlási jogot élvezett, ami nagyobb, művelhető földterületek kialakulását segítette elő. Leggyakrabban azonban az történt, hogy az adott földterület iránt érdeklődő gazdák közül mindig az jutott a földhöz, aki a legmagasabb árat fizette érte, függetlenül az eladóhoz fűződő rokonsági kapcsolatától. Az egyetlen tényező, amely a föld mértéktelen fölaprózódása ellen hatott, hogy a szülők abból a családból választottak házastársat gyermeküknek, amelynek földjével az övék szomszédos volt. A talaj termelőképességének a növelésére a derenkieknek szűkös lehetőségeik voltak. A visszaemlékezésekkor a derenki földet ugyan jónak minősítik, bar elég köves volt. A következő talajok között tettek különbséget: fekete föld (

coma ziem

), vörös föld (

cyrwuna ziem

, cyrwenica

), fehér föld (

biola

) és köves föld (

kamienista-szifer

). A szín és konzisztencia szerinti talajfajták termékenységét a rajta termeszthető növényféleségek alapján állapították meg. A legmagasabbra,értékelt fekete földből - amelybe mindent lehetett vetni és ültetni - nem sok volt Derenken. Hasonló minőségű volt a vörös föld (

cyrwuna ziem

), csak kövesebb és nehezebb. Ugyanakkor a fehér föld (

biola ziem

), különösen gondos trágyázást igényelt, és tekintettel terméketlenségére, főleg kaszálóként hasznosították, hiszen az egyes gazdaságokban lévő jelentéktelen mennyiségű műtrágya nem tette lehetővé a talaj feljavítását. Derenken a szerves trágyát kivéve, semmiféle a talaj termékenységét növelő anyagot nem használtak. Állításuk szerint a földek lecsapolása is szükségtelen volt, mivel a szántóföldek, kaszálók és legelők dombokon feküdtek, és a víz magától is lefolyt a völgyekbe. A körülmé-.yeknek a derenkiek áttelepítését követő kedvező változása (másfélszer akkora földterülethez jutottak, mint Derenken, és nemcsak a 26