Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

szántóföldért, legelőkért, erdőkért, hanem a lakóház falfelületéért is földet kaptak) azt eredményezte, hogy az egyes családok által művelhető terület a többszörösére nőtt. Emellett mindannyian kaptak 600 szach nagyságú beltelket a jövendő ház és a ház melletti kert számára, valamint művelésre 200 szach nagyságú szőlőt. (Az adatközlők szerint 1 szach 2 = 1,93 m , 1200 szach = 1 kis magyar hold.) Összességében a 60 derenki család mintegy 1000 hold földhöz jutott. Tehát jelentős változás mutatkozott az egyes gazdaságok által birtokolt földterület vonatkozásában, a társadalmi tudat mégis továbbra is megkülönböztette a "szegény és a tehetős" gazdaságokat, noha a családok életkörülményei már nem különböztek olyan jelentős mértékben, mint Derenken. Istvánmajorban a föld szétosztása során az volt az alapelv, hogy minden gazdának minden dűlőben jusson föld. úgy vélték, hogy ez a föld szétosztásának egyetlen igazságos módja tekintettel a major különböző részein lévő földek eltérő minőségére. A földterületek közötti határokat a földmérők jelölték ki. Derenken hasonlóan a gazdaságilag hasznosított földeket itt is elnevezték az ott művelt növények vagy a volt kaszáló, bérlő neve után. Volt itt "Szőlőskert" (

Winnice

), "Szőlők" (

Pod winnicami

), "Ispánrét", "Káposztás" (

Kapusnice

), "Ifojzler föld" (Majzler Role), "

Gajlan

". (A két utóbbi családnévből kapta a nevét. A ford, megjegyzése.

) Istvánmajorban is, a derenki szokás szerint, a gyerekek között egyenlő arányban öröklődött a föld. Felaprózódása azonban nem volt olyan nagymértékű, mint az előző lakhelyen. Akárcsak Derenken, itt sem volt szokásban, hogy a szülők átiratván a földet, meghagytak volna maguknak egy darabot. Bgyedül a lakóházat és a gazdasági épületet tartották meg, amit aztán haláluk után az a gyermek örökölt, aki velük lakott vagy pedig támogatta őket. Istvánmajorban jóval jobb minőségű földet kaptak, mint amilyet Derenken műveltek. Adatközlőink leginkább háromféle talajt különböztettek meg: a fekete 28 földet (

corna ziem

), a homokot (

homokosz

) és a szikes földet. A derenkiek az áttelepülés pillanatától 1961-ig a termelőszövetkezet (

tijes

) megalapításáig birtokolták ezeket a földeket. A föld jogilag ezután is a gazdák tulajdona marad, akik azonban már nem rendelkeznek felette, nem művelhetik egyénileg, nem ruházhatják át, nem adhatják el. A tulajdonost illető jogok a gyermekekre szállnak át, amennyiben azok a szövetkezet tagjai. A szövetkezet évente minden gazdának fizet egy ki27