Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

TERMÉSZETI ISMERETEK, HIEDELMEK, MÁGIA, DÉMONOLÓGIA, NÉPI GYÓGYÍTÁS A derenkiek természeti ismeretei szorosan összefüggnek a hiedelmekkel és a mágiával. A meghatározott ismeretanyag az egyetlen garancia volt, amely biztosította az egyént, nemcsak a természeti erők megnyilvánulásainak negatív következményeitől, hanem annak a lehetőségét is megadta, hogy befolyással lehet saját sorsának alakulására. Ezért is vált fegyverré az ember kezében ez az ismeretanyag, amely el tudta hárítani a betegséget és a gazdálkodást siilytó katasztrófákat. A derenkiek iskolai képzettségének következtében jelentős szerephez jutott a világról és annak jelenségeiről alkotott népi képzelet. Különös figyelmet fordítottak azokra a tényekre és esetekre, amelyek közvetlen hatással voltak az egyén egzisztenciájára, és éppen ez a képzelet lett a legtartósabb a társadalmi tudatban. Az egymást követő nemzedékek megfigyeléseiből és tapasztalataiból kialakult ismeretanyag, amelyet a kultúra transzmissziója útján adtak tovább, gazdagodott még a templomban, iskolában vagy falun kívüli kapcsolatok alkalmával szerzett információkkal. Hordozói az idős emberek voltak, akiknek tekintélyük e téren is, hasonlóképpen mint az élet szinte minden területén, olyan sokáig tartott, ameddig csak létezett Derenk. A derenkiek egy részének Istvánmajorban való letelepedésével nemcsak eddigi létkörülményei változtak meg, hanem az egyes természeti jelenségek észlelésének és interpretálásának módja is. Az e változások elemei között, amelyek meghatározó szerepet játszottak, meg kell említeni mindenekelőtt a közösség zártságának felbontását. A közösség nyitottá vált a fiatalok általános képzésével, munkavállalással a magyarokkal kötött házasságok útján, valamint azzal, hogy széles körben éltek a tömegtájékoztatási eszközökkel (rádió, televízió, sajtó). Mivel kizárólag csak derenkiektől gyűjtöttünk adatokat, igyekeztünk feltárni azt is, hogy eme elemek milyen fokon módosították a hagyományos ismereteiket és hiedelmeket, mennyire nyúlnak vissza azokhoz az elképzelésekhez, amelyeket a családi otthonból magukkal hoztak. Általánosságban véve megállapítható, hogy az erről a témáról szóló relációk ma már csak töredékesek. Csak azokról a dolgokról tesznek említést, amelyek különösen erősen maradtak meg az emlékezetben. Azt tapasztaltuk, hogy az öreg emberek mélyen hittek a személyes megfigyelésekben, mély átéléssel és valós igazukba vetett erős meggyőződéssel mondtak el történeteket. Számos jelenségről azonban és az ezekkel kapcsolatos hie119