Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
delmekről, valamint a velük párban haladó mágikus tevékenységekről csak tájékoztattak, ugyanakkor kikötötték, hogy ezekre a dolgokra ma már merőben más szemszögből tekintenek, mint fiatal éveik alatt. Természetismeret A kozmográfiára csak töredékes ismeretekkel rendelkeztek. A föld alakja kerek, lapos kör alakú és forog vagy pedig teljesen lapos. Felette az égben laknak: az Úristen, a szentek és az angyalok ( angeli ), akik a csillagokat tisztítják, hogy fényesen ragyogjanak. A föld alatt húzódik a pokol a tisztítótűzzel ( cyscisko ). A föld körül keringő égitestek közül a derenkiek figyelmét leginkább a hold vonta magára, amelyet miesoncekn ek neveztek abból az okból, hogy állandóan változtatta alakját és helyét. Három egymást követő szakaszt különböztettek meg: a holdtölte ( pelnia - mondták rá azt is, hogy Krisztus Urunk feje - Krystus Panowa glowa ), félhold (pól lebo sierp), valamint negyed (cworcina). A holdfoltokra ma már kevesen mondják azt, hogy Dávid játszik a dudán ( jak swaty Dawid gro na huélek ), mivel saját anyjára átkot szórt. A fiatalok azonban már nem látják Dávid alakját a holdon, és makacsul igyekeztek meggyőzni a nagyszülőket és a szülőket, hogy azok ott hegyek. Derenken szigorúan betartották az ujho.Td ( nowy miesioncek ) köszöntését. A következőket mondták: Üdvözölj bennünket, üdvözölj bennünket királyunk, én is üdvözöllek majd a másvilágon. ( Witoj, witoj nas kralu i jo cie powitom na drugim swiece. ) Ma már az Istvánmajorban lakók többsége ezeket a szavakat nem használja, csak keresztet vet. Sem a bolygókra, sem a csillagokra vonatkozóan nem alakult ki gazdag képzelet. Figyelmüket csakis azok a csillagok keltették fel,amelyek alapján az időt határozták meg. A Bika (tízegynéhány csillag, amelyek közül egy nagyobb kiemelkedik) csillagkép részét alkotó Fiastyúk ( kúra z kurcenkami, kwoka z kurcentami ) állásából következtettek a derenkiek a közeledő ünnepekre. Esténként azonban kitartóan lestek az esthajnali csillagot ( wiecorska giozda , wecerna zomicka ), amely a legerősebb fényű volt, és amely az évszaktól függően vagy késő délután, vagy kora este jelent meg és éjfélig világított. TtLután a csillag lement, megjelent helyén a reggeli csillag ( rarisa giozda ), amelyet a legtovább lehetett látni az égen, nyáridőben akár hatig is. 120
