Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

meglehetősen szétszóródott család. E napon megérkeznek a gyerekek az ország minden részéről, a rokonok a szomszédos falvakból. A sírokat befedik a virágok, jobbára krizantémok, amelyeket külön e célra termesztenek a kertekben. A temető látogatása a virágok elhelyezése, az imák elmondása után a házaknál vendéglátás van. Az asztalt ünnepi étrendhez terítik meg, azonban az italból kevesebb fogy, mint máskor, mert a vendégek általában gépkocsival érkeznek, és még ugyanaznap haza is térnek. Sokkal ritkábban látogatottak a sírok Derenken. Csak néhány istvánmajori öreg szokott elutazni, hogy megnézze a derenki temetőt, ahol a közvetlen hozzátartozók nyugosznak. E látogatásokra többnyire néhány nappal Mindenszentek előtt kerül sor. Ma a derenki temetőt szinte teljesen benőtte a fiatal erdő és még Mindenszentek napján is csak néhány síron lehet gyertyát és a friss koszorút látni. Nem kell ezen csodálkoznunk, hiszen a hely nehezen közelíthető meg, gépkocsival elérhetetlen, a korábbi lakosok egyre idősebbek, és fizikailag is egyre nehezegben mozognak, és ami természetes, egyre kevesebben vannak. Észrevehetően kisebb a halottak szellemeibe vetett hit is, csak néhányan állítják, hogy ilyen esetek most is előfordulnak. 110