Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
központ. Oda jártak a malomba, a postára, s ott a helyi boltban végezték a nagyobb bevásárlásokat is. Ugyanakkor Szin volt a közigazgatási központ, itt intézték hivatalos ügyeiket. A Derenktől északra fekvő helységek közül néhányban már szlovák lakosság élt. A legközelebbi és leggyakrabban felkeresett település Jablonca volt. E mellett gyakran utaztak Rozsnyóra is. A szlovák lakossággal való kapcsolatuknak 1920-ig, azaz a magyar-szlovák határ meghúzásáig, főleg gazdasági jellege volt. Gyakran megfordultak a szlovák falvak vásáraiban, illetve az ottani üzletekben szerezték be a különböző ipari termékéket. Egyes gazdáknak ezeken a vidékeken is voltak erdőterületeik. A határ felállításának pillanatában a derenkiek számára megszűntek ezek az utazási lehetőségek, csupán az erdőtulajdonosoknak volt joguk - gazdasági okokból - a határ átlépésére, így a derenkiek a magyar települések - mint Bódvaszilas, Ttomaszentandrás, Szendrő - vásárait látogatták. Az egyházról A derenkiek katolikusok voltak. Azt ma már aligha lehet megállapítani, hogy az a néhány személy, aki valamelyik derenki családdal került házassági kapcsolatba vagy azok az emberek, akik rövid ideig a faluban vállaltak munkát (mint pl. a pásztorok, kovácsok), ugyanezt a hitet vallották-e? Annak azonban nincs nyoma, hogy a közösségen belül vallási ellentétek lettek volna. Derenken fatemplom állt, mellette külön harangtorony. Adatközlőink szerint a harangláb három harangja közül az egyiket "Annaharangnak" nevezték. Ezen egy felirat is volt "Anno 1723". A plébánia Jabloncán volt, amely egyházközséghez tartozott Silica szlovák falu is. A szájhagyomány szerint e három faluban a templomokat a parasztok közös erővel építették fel, sorban egymás után. A derenkiek emlékezete szerint a legnagyobb és legszebb templomot Jabloncán építették. A derenki templomot Simonnak és Júdásnak ajánlották. Búcsút évente egyszer (októberben) a templom védőszentjeinek ünnepén tartottak. Ilyenkor a falut a szomszédos magyar települések katolikus lakói is felkeresték, akik ugyan nem ehhez az egyházközséghez tartoztak. A templomban kéthetenként egy Jabloncáról ide utazó magyar pap ( pop , kniaz ) mondott misét. Ilyen alkalmakkor tartották a keresztelőket és az esküvőket is. Imádkozni mindig magyarul imádkoztak. Legidősebb adatközlőink közül is csak néhányan emlékeznek arra, hogy nagyszüleiknek, néha szüleiknek lengyel (?) imád10
