Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

ságos könyve lett volna. Ezek azonban mára már mégsemnisültek. A templomot az egyik helybeli kurátorn

ak nevezett gazda gondozta. Az ő kötelességei közé tartozott napjában háromszor, reggel, délben, este harangozni. A családok többsége a harangozás szerint tájékozódott az időt illetően, hiszen akkoriban még ritka volt az óra. Ha kurátornak a módosabb gazdák közül választottak meg valakit, a sok elfoglaltsága miatt, nem mindig tudta az ezzel a tisztséggel járó összes funkciót maradéktalanul teljesíteni. Iyen esetben a kurátor csak azokon a napokon teljesített szolgálatot a templomban, amikor a pap is ott volt. Ugyanakkor a mindennapi harangozásra felfogadott valakit a szegényebbek közül. Arra azonban, hogy miképpen alakult közöttük a megegyezés, miképpen oszlott meg a fizetség - a derenkiek már nem emlékeznek. A templom takarítása az asszonyok feladata volt. A falu lakossága kötelező jelleggel adományokat juttatott az egyház számára. Szokás szerint az aratás befejeztével a kurátor végigjárta a falut, s a családban lévő minden felnőttől 1-2 liter gabonát kért a pap számára. A falusiak közül azonban ezt senki nem tartotta fizetségnek. Hasonlóképpen keresztelő, esküvő és temetés után is természetben fizettek a papnak: tyúkot, tojást adtak neki. A templom közelében volt a temető. Minden valószínűség szerint a hagyománynak megfelelően egészen a múlt század végéig az elhunytakat közvetlenül a templom mellett temették el. Az áttelepülés után a templomot lerombolták, s helyére kőkeresztet állítottak, amely a templomra, s az egykor itt élő katolikus lakosságra emlékeztet. A temetőt idővel benőtte az erdő, de a magas fű közt még ma is látni néhány kőből készült síremléket és vaskeresztet. Néhol elszáradt ágakat, művirágot is találni, amit Mindenszentekkor a még ma élő és idelátogató egykori derenkiek, nagy ritkán azok gyermekei helyeztek el a sírokon. Az iskoláról A közösségnek hat osztályos iskolája volt, ennek alapítására azonban ma már nem emlékeznek a derenkiek. Iskolába hatéves koruktól kellett járni a gyermekeknek, ami nem jelenti azt, hogy ezt az előírást minden család betartotta. Egyes csaladok esetében a rossz anyagi helyzet, főleg pedig annak szükségessége, hogy a gyermekek rendszeresen segítsenek a gazdaságban, gyakran az a tény, hogy nem akarták kényszeríteni a gyerme11