Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
pedig a temetés további résztvevői, gyakorlatilag az egész falu. Megálltak a falu közepén, a keresztnél, a pap imát mondott és a gyászmenet énekelt. A temetőben ismét időztek a keresztnél, majd folytatták útjukat. A sírnál imádkoztak és énekeltek. Végül a koporsót leengedték a sírba, a résztvevők egy marék földet dobtak rá. Miközben a rögöt a koporsóra dobták, a következő szavakat mondták magukban: maradjon csak ott, ne jöjjön vissza ( naj tarn zostanie, nie prijdzie nazod ). A sírt friss virágokkal borították be, minél fiatalabb volt az elhunyt, annál többet és annál tarkábbat. Az idősebbeknek nem illett tarka virágokat tenni a sírjára. A művirágok és műkoszorúk közvetlenül az áttelepítés előtt, azaz a harmincas években jöttek divatba. Ezeket a környező településeken szerezték be. A temetés után került sor a torra ( stypa ), amit ma már csak magyarul tormák neveznek. A toron a temetés minden résztvevőjének jelen kellett lennie. A meghívás történt: (Várjatok, ne menjetek sehova, végezzük be a munkát, majd azután hazamentek, előbb gyertek el a torra.) "Rodzcie, chybajcie, nie idzcie nigdziej, a skoricmy robota si, a tak naj kazdy idzie domu, pojdzcie na tor." A gyászolók többsége elment a torra, amely vagy abban a házban volt, ahonnan a gyászmenet elindult, vagy pedig a szomszéd házban. Erre az ünnepi alkalomra elsősorban italokat készítettek elő - bort és pálinkát, időnként kalácsot, ritkábban sült szárnyast. A toron felidéztek az elhunyt emlékét, dicsérték jó tulajdonságait stb. Arra törekedtek, hogy a hangulat ne legyen nyomasztó, szinte kötelező volt az elhunyttal kapcsolatosan viccelődni és vidám részleteket felidézni életéből. A gyász, a sírok gondozása A gyász, legalábbis annak kinyilvánítása, kizárólag az elhunyt feleségére nézve volt kötelező: Az özvegynek feketében kellett járnia egy évig ( gdowica w cornym chodzila do roku ), az özvegy férjek általában nem öltöttek gyászruhát. Úgy tűnik azonban, hogy Derenken nem gyászoltak túl sokáig, nem követelte ezt meg a közösség, a gyász megszegése semmiféle következményekkel nem járt. A sírokat nem látogatták gyakran, bár a temető nem messze, a falu közepén volt. Mindenszentekkor azonban minden sírt rendbe tettek, gyertyákat égettek a hantokon és imádkoztak a halottakért. 108
