Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

lyával közös munka- és szórakozási alkalmak, a legények udvarlása sok tekintetben befolyásolta és átalakította a család, a ház életét. Mind a közösség idősebb tagjai, mind a lánypajtások, nem utolsósorban pedig a házasulandó legények figyelemmel kísérték a lány életét, otthonát, magatartását és szorgalmát egyaránt. A lányok nagy gondot fordítottak a ház tisztántartására, csinosítására. „Régen olyan volt a lányos ház, mint a bazár" - vallják a mai idősek, akik a század első harmadában voltak eladósorban.

25 A helyiségek meszelését, tapasztását ilyenkor gyakrabban végezték, hogy mindig takaros legyen a ház. Télen a kemencét minden héten meszelték, mert lerugdosták, eldörgölték az oldalát, főleg ahol sok gyerek is volt. A konyhát minden szombaton kifeketézték, bekéruszolták (a fal alján körbefutó fekete csík). A konyha és a pitvar fődjét, s ha a szoba is földes volt, azt is seprés után kicifrázták, lyukas bádoggal tulipán, csillag, cakkos mintát locsoltak rá. A gerendákra findzsákat, csörgős kiskorsókat akasztottak, a lámpát színes krepp-papírral betekergették, sőt még a függönykarnist is feldíszítették. A falakat cifra keménycserép tányérokkal díszítették, a tányérok szögére színes papírból csillagokat vágtak a lányok, hogy még szebb legyen.

26 A tányérok divatjára egymással versengve sok pénzt költöttek a lányok-asszonyok. „Mikor lányok voltunk, csak azt néztük, mit lehetne a falon tartani, meg azt, hogy a tányérok mellé milyenek kellenének még. Ha nem volt páros a tányér, úgy nézett ki, mint a sánta lány." A ház helyiségei közül különösen a pitvart igyekeztek díszessé tenni, kicsinosítani, hiszen a lány itt fogadta az udvarló legényeket. Azt a lányt, aki nem törődött a pitvarral, megszólták. A lány feladata volt a ház előtti kis virágoskert gondozása is. A lányos ház ablakai tele voltak mályvarózsával, muskátlival. A nagylányoknak már minden munkában részt kellett venniük a ház körül és a mezőn is. A ház takarítása, rendben tartása az ő feladatuk volt. Ha a lány nem ment a mezőre, otthon a főzésnél segített, kistestvéreinek ő viselte gondját. Vasárnap délelőtt a mise után az eladó lánynak már nem illett kimenni játszani, szórakozni, a konyhában segített. A kenyérsütés nehéz munkájában is részt vettek a lányok, a dagasztás az ő dolguk volt. Ilyenkor kora hajnalban kellett kelniük, hogy reggelre már ki is süljön a kenyér. „Ne lássa meg a nap a kenyeret a teknőben" - mondták.

27 „Csurog-e már az eresz?" - kérdezte az anyjuk, ha már nagyon izzadtak a lányok a dagasztásban. Ha a tészta elválik a kezüktől, és a dagasztó kéz tiszta marad, akkor volt kész a munka. 6* 83