Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

legyek, nem elöl deszka, hátul léc."

4 A szépnek tartott sugaras lány karcsú, vékony derekú, de széles csípőjű, hosszú nyakú, erős, vastag karú alakot jelentett.

5 A jellegzetes matyó viselet részletei és összhatása is nagymértékben befolyásolták és meghatározták a szépségideált. „Mint egy előírt szertartás", olyan a matyó ruha és annak viselése.

6 Bizony nehéz volt, sok szenvedéssel és tűréssel járt, amíg a lány beleszokott és megtanulta. Mindenekelőtt édesanyja tanította, segített is az öltözésnél és türelemre intette. „Szépség nincs sanyarúság nélkül!" „Majd megszokod, az ember parancsolják magának!" „Tűrni is meg kell tanulni!" A matyó ruha ugyanis csak úgy áll jól, ha lapos a mell, ezért az eleve szűkre szabott ingvállak, lityák alatt szűk kis blúzt is hordtak, sőt sokszor kendővel, pánttal is lekötötték a mellüket, hogy szinte levegőt is alig kaptak. Amikor már olyan lityát hordtak, ami nem volt szoros, jobban látszott a mell, az idősebbek sokszor keményen megszólták a „divatozókat", sőt „cifra kurvá"-nak nevezték őket.

7 A hosszú, sok anyagból ráncolt szoknyákat szorosan kellett a derékra kötni, hogy szép legyen az esése, menés közben a mozgása, és karcsú derekat mutasson. Bizony, a gyürkőzőmadzag nagyon szorította a lányok, asszonyok gyomrát, derekát, ezt is meg kellett szokni. A matyó viselet sajátos testtartást és járást is kívánt: „Fejet fel, egyenesen, nem a talpad alá bámulni!" „Megmutatja magamagát a szoknya, csak egyenesen hordozzad!" „Szépen lóbáld a kezed, nem piszkafa az!" „Móringolva járj, hegyesen!" - így és hasonló intelmekkel tanították a lányokat. A fiatalság minden szempontból a közösség figyelmének és érdeklődésének középpontjában állt, viselkedésüket, ruhájukat figyelték, megbeszélték és értékelték a többiek. Ha valaki nem felelt meg az elvárásoknak, bírálták, megszólták: „se állása, se járása", „mint a szalmakazal vagy madárijesztő". Ha egy lányon nem jól állt a szoknya, még a gyerekek is csúfolták: „hosszabb péntek, mint szombat!" A lányok ékessége volt a haj, a szorosra font hosszú hajfonat. Szépnek a fejhez simuló, fénylő hajat tartották, ezért brillantinnal kenték, hogy fényes legyen és tartson. Amikor a lányok eladósorba kerültek, semerítve hordják a hajukat. Már nem három részre osztják a fejtetőn, hanem középen kettéválasztva a homlok két oldalán egy-egy ujjnyi vastagságú tincset csavargatnak, semerítenek. Ezt a fül fölött elvezetve a hátrafésült többi hajjal a tarkónál összekötik és egyágú foncsikba fonják. A tarkónál még gyugacsot is tettek bele, hogy szépen álljon.

8 Ünnepekre színes, díszes pántlikát kötöttek 78