Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)
megmutatásával igazították el őket. 12 A mezei munkákkal korán megismerkedtek a gyerekek, kapálni, markot szedni ugyanis már a kicsiket is kivitték magukkal a szülők. Ha a felnőttek letették a szerszámot, a gyerek rögtön próbálgatni kezdte. Ha a kapával elcsapta a lábát, azzal vigasztalták, „nem baj, így tanulsz, akkor lesz jó, ha már hétszer csaptad el a lábad". Aratásnál a gyerekek segítettek kötelet csinálni, és terítgették le azt előre. Húzgálták össze a kévéket, gereblyéztek, ahogy a munka kívánta. Ha a felnőttek letették a kaszát, a fiú felkapta és próbálgatta, hiszen a kaszálni tudás a legények értékmérője volt. A felnőttek megmutatták, tanítgatták, hogy csinálja: „Úgy jártasd a karodat, hogy a cipó ne maradják alatta!" Cséplésnél a pelyvát húzták és hordták a gyerekek, a nagyobbak már töreket is. Részt vettek a gyerekek a kukoricafosztásban, babfejtésben, mákfejtésben és minden olyan munkában is, amelyhez sok munkáskézre volt szükség. A gyerekek munkába tanulását meghatározta a család anyagi helyzete, a gazdaság követelményei is, ahogy megfogalmazták, a „szükség diktált". A jógazda gyerekeire is számítottak a gazdaságban, a fiút befogta maga mellé az apja, a lányra is több mezei munka várt. A jógazdáknál mindig helye volt a gyerekmunkának, a jószágok körül és a határban is. Szegények gyerekeiből kisszolgát, cselédet, pesztrái fogadtak. Bérük igazán kevés volt, de legalább a más kenyerét ették, s egy éhes szájjal kevesebb volt otthon. Már a 9-10 éves gyerekeket odaadták napszámba is. 1-2 hétre szegődtek el például Eger környékére szőlős gazdákhoz egyelni, iloncázni. A gyerekek munkába vonását, munkavégzését és a munkák megoszlását az anyagi helyzet mellett meghatározta a család nagysága, a gyerekek száma is. Minél nagyobb volt a család, annál szigorúbb volt a rend, annál nagyobb szükség volt a gyerekek munkájára is. Ahol sok fiú volt, utánuk mindig több a dolog, ott a lány hamarább dolgozik. A sok gyerek között mindig a legnagyobbnak jutott sok dolog. Különösen az elsőszülött lánynak, aki szinte anyja helyett vezette a háztartást, és nevelte, gondozta a kisebb testvéreit. A két nem munkaköre a nevelődés során fokozatosan elkülönült. A fiúgyermeknek egyre inkább apja mellett volt a helye, s a férfiak munkáival ismerkedett, mind az állatgondozásnál, mind a mezei munkában. A lány pedig a női munkákat, a háztartás, az otthoni gazdaság ellátását tanulta, a főzés-sütés, mosás munkáiban egyre nagyobb részt vállalt, kistestvérei gondozását végezte, és nem utolsósorban a Mezőkövesden kiemelkedő jelentőségű varrómunkával ismerkedett. Ilyen értelemben a fiúgyermeket inkább az apja, a lányt pedig inkább az anyja nevelte. 13 61
