Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

Meghatározta a gyerekek életét a summás életmód is. Sok gyerek töltötte a nyarat a summások között. A 6-10 éves gyereket konyhamalacnak nevezték, mert a gazdasszony mindenese, segítsége volt. A nagyobb, erősebb gyerekek vízhordóként dolgoztak a felnőttek mellett. Bizony még alig bírta el a válluk a csobolyót, gyakran nagy távolságról cipelték a vizet. A vízhordás mellett tüzet raktak, gallyat gyűjtöttek, nyársat vágtak, minden felnőtt parancsolt nekik.

14 Már egészen kicsi gyerekre rábízták a jószágok legeltetését is. Ha saját jószágja nem volt a családnak, jógazdához adták liba- vagy malacpásztornak, illetve lóhajtónak az ekekapázáshoz. Fizetségük alig volt, egy kendőt vagy egy kis surcot, és „ezt-azt enni" kaptak érte.

15 A néhány év iskolába járás mellett a pásztorkodás, legeltetés „az élet iskoláját jelentette a gyerekeknek

,

\

16 Legtöbbet a libát kellett legeltetni, mert a többi állatot kihajtották a nyájba. A libákat kora reggel kihajtották a gyepre, vagy hordás után a tarlóra, és kora délután kellett hazahajtani. Az állatok őrzése közben jutott idő a cimborákkal való játékra is. Sok matyó kisgyerek a munka révén már korán elkerült a szülői háztól, sőt a falujából is. Az 192()-3()-as években az alföldi nagy tanyásgazdák kocsival jártak Mezőkövesdre gyereket fogadni kiscselédnek, jószágot őrizni.

17 Jászszentandrásra például a szerződés áprilistól novemberig szólt, 2 mázsa búzáért meg egy pár szandálért. Libát, malacot, tehenet őriztek a gyerekek, az istállóban háltak, sokat szenvedtek és nélkülöztek. Sok gyerek már útközben a szekérről megszökött, de volt, aki a tanyáról gyalogolt haza. Apjuk azonban gyakran visszavitte őket, nem hagyhatta elveszni a fizetséget. Egy korabeli újságcikk a következő címmel tudósít az olcsó gyermekmunkaerőről:

1K „Itt az olcsó fiú, itt a jó lány!" A híradás szerint egy szekéren 20 gyereket vitt Kövesdről a jászszentandrási vásárra egy asszony, 6 hónapra adta el őket disznó- és libapásztornak, a nagyobbakat marokverőnek. Tizenöt és 25 pengő között volt az áruk. A kislányok munkái között Mezőkövesden kiemelkedő szerepe volt a varrásnak, a matyó hímzés készítésének.

19 Az alig néhány éves kislányok, ,mihelyt a tűt felbírták", már próbálkoztak a varrással. A 4-5 éves kislány már elkezdett zsucskolnyi. A kislányok elsősorban családi körben, anyjuktól, nagyanyjuktól tanulták a varrást. Az olyan író- és varróasszonyok családjában, ahol állandóan szinte az egész rokonság együtt varrt, valóban belenőttek és belenevelődtek a kislányok a varrás munkájába, az ezzel kapcsolatos is-