Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

Szüleimnek BEVEZETÉS A gyermek nemcsak az egyén életének a folytatása, hanem a társadalom és a nemzet folyamatosságának biztosítéka is. A múltat, a hagyományt örökíti át a jövőnek. A gyermekeknek a társadalomban elfoglalt helye, értéke jellemzi és meghatározza az adott társadalom szemléletét, céljait. Gyermekeink helyzete, nevelése, a felnőtt társadalom gyermekekhez való viszonyulása ma is időszerű probléma, hiszen ezzel annál inkább szembe kell néznie egy társadalomnak, minél fejlettebb. A gyermek a hagyományos paraszti társadalomban sajátos helyet foglalt el. A magyar néprajztudomány kezdeteitől figyelmet szentelt a család és a gyermek témájának. HERMANN Antal már 1891-ben felhívta a figyelmet „a házi, családi nevelés összes ügyeinek legbelsőbb, legrészletesebb tanulmányozására. Az a czél, hogy összegyűjtessék minden szokás, hagyomány, szabály, elv stb., a mi az ország összes vidékein, összes népfajainknál, a gyermek testilelki nevelését és életét illetőleg . . . dívik vagy dívott."

1 A gyermekvilág különböző területeinek néprajzi vizsgálatairól számos adatközlés és összefoglaló, elemző munka jelent már meg.

2 GÖNCZI Ferenc az 1930-as években a somogyi gyermek testi, szellemi és erkölcsi gondozásáról és neveléséről írt kitűnő monográfiát.

3 Az 1940-es években KRESZ Mária egy kalotaszegi falu példáján szemléltette kiválóan, miként nevelődik bele a nyárszói parasztgyerek a parasztélet rendjébe, hogy illeszkedik bele a falu társadalmába.

4 KISS Lajos pedig a hódmezővásárhelyi szegény sorsú gyerekek életét írta le néprajzi alapossággal és szépirodalmi érzelmi telítettséggel.

5 E példák méltó folytatása GAZDA Klára 1980-ban megjelent, szívhez és észhez egyaránt szóló monográfiája egy háromszéki falu, Esztelnek hagyományokban gazdag gyermekvilágáról.

6 E kiváló munkák követendő például szolgáltak számomra, amikor egy nem kevésbé híres néprajzi csoport, a dél-borsodi ma5