Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

tal, még gyenge anyának édesanyja vagy keresztanyja, esetleg aszszonypajtása segített az úton, de ha lehetőség volt rá, kocsival mentek a templomig. A pap áldásban részesítette az új anyát és gyermekét, s ez egyben feloldást jelentett az asszonynak a tilalmak és a tisztátalanság alól is. 3. Keresztelő, keresztszülők A gyermek társadalmi elismerése, nyilvántartásba vétele a névadással történt. A keresztelés és az anyakönyvbe való bejegyzés a gyermeknek egész életre szóló társadalmi meghatározást adott, a vallást.

15 A közösségbe való befogadás első lépéseként az újszülöttnek nevet adnak. A névadást sok tekintetben befolyásolta a helyi hagyomány. Mezőkövesden az első gyermek a nevét hagyományosan az anyja vagy apja után kapta. „Nem szabad a kutyára hagyni a nevét!" - így magyarázták, s aki nem alkalmazkodott a hagyományokhoz, meg is szólták. A következő gyermekek általában a nagyszülők nevét kapták. Ha az élő nagyszülő nevét kapta a gyerek, azt tartották, hogy sokáig fog élni.

16 Ha meghalt a gyermek, a következőnek is adhatták még egyszer ugyanazt a nevet. Gyakran emlegetik is: „Két Margitunk volt". Bérmálásnál a gyermek már inkább maga választhatott nevet, de általában a bérmaszülő keresztnevét vette fel. A nagyon vallásos családokban a szülők, nagyszülők nevei után gyakran választották a matyóknál különösen kedvelt szentek nevét is. A leggyakoribb női nevek generációkon át a következők voltak: Erzsébet (Erzsa), Mária (Mari), Margit, Anna (Panni), Katalin (Kató). A férfinevek pedig: Péter, István (Peta), József (Jóska), Antal, János (Jankó). Ma már Mezőkövesden is a legváltozatosabb, a meg-megújuló divathullámokat követő, gyakran idegen nevek terjedtek el. A keresztszülőket már jóval a gyermek megszületése előtt kiválasztják a szülők. Keresztanyának általában az asszony lánytestvérét kérték fel. Régen inkább csak asszonyt választottak, azután már lány is lehetett.

17 Ha nem volt sem az asszonynak, sem a férjnek lánytestvére, akkor unokatestvért vagy lánybarátnőt kértek keresztanyának. A keresztapa funkciója csak másodlagos volt, ezért lány mellé nem is választottak külön keresztapát. Egy családban általában minden gyereknek ugyanaz volt a keresztanyja, újabb divat, hogy minden gyereknek mást-mást kérnek fel az apa, illetve az anya családjából felváltva. Ritkán fordult elő, hogy helyi híres em32