Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

Nagy cseréptálba, bödönbe és szilkébe téve, majd kantárba, és aján­dékvivő kendőbe kötve kézben, illetve díszes batuló ruhába, a há­tukra kötve vitték, az utca és a szomszédok élénk figyelme és kri­tikus szeme kíséretében: „Nézd csak, fekőnek visznek, hogy meg­adták a módját!" Még a legszegényebb rétegből kikerülő komaasz­szonyok is kötelességüknek érezték, hogy valóban bőségesen ellás­sák a fekvőt, szinte erejükön felül igyekeztek kitenni magukért. A jógazda koma gyakran lovas kocsival vitte az ebédet, tekintélyé­hez méltóan. Bármilyen dologidő volt, a soron következő rokon délben vitte az ételt, úgy szervezték meg az aznapi munkát. Az edé­nyeket a háziak kimosták, s egy perecet tettek bele, úgy adták vissza köszönettel. Nem volt kötelező szokás, de gyakran meg is kínálták az ebédvivőt süteményfélével. Ennek a másfelé poszriknak, koma­tálnak és sokféleképpen nevezett szokásnak Mezőkövesden külön elnevezése nem volt: „fekőnek viszek" - így fogalmazták meg. 12 A szülés után a fiatalasszony anyja egy hát (batuló ruhában a hátára kötve vitte) perecet is sütött, s a lakodalomhoz hasonlóan azt osztogatták a látogatóknak, rokonoknak, szomszédoknak, sőt a bába is kapott belőle. A gyermekágy időszaka egyházi jellegű aktussal, az avatás­sal zárult le, 13 ezután a fiatal anya ismét a megszokott életét élte. A szült asszonyt ugyanis tisztátalannak, tekintették, s így tetteit, le­hetőségeit a gyermekágy ideje alatt tiltások korlátozták. Ez idő alatt nem mehetett ki a házból, nemhogy az utcára, de tulajdonkép­pen az udvarra sem. Ha mégis ki kellett mennie az udvarra, lesütött szemmel, gyorsan kellett haladnia, fejét egy kendővel leterítette. Azt tartották ugyanis, hogy a gyermekágyas érintése, tekintete ter­méketlenséget, bajt okozhat. 14 Avatás előtt az újszülöttet sem vi­hették ki a házból, hiszen a rontás, szemmelverés életének e legelső időszakában különösen árthatott a kicsinek. Az avatónap Mezőkövesden hagyományosan a szerda és a szombat volt, az időpontot a fiatalasszony anyja vagy anyósa előre megbeszélte a pappal. Az avatás általában két héttel a szülés után zajlott le. A menyecske ünneplőbe öltözött, lankadt kendőt vagy sátoros kendőt kötött a fejére és általában csizmát húzott. Az újszü­löttet is ünneplőbe készítették, a keresztelő ruhájába öltöztették, és purgament (színes, nagy rózsás kázsmér) huzatú babadunnába fogták. Erre terítették rá félbe hajtva az anyja cifra vállkendőjét, később aztán divatba jött a keresztelő paplan, ami fehér selyemből készült, kereszt, bárányka, angyal és matyó virágok voltak ráhí­mezve. Ezzel takarták le a kicsit az illetéktelen szemek elől. A fia­31

Next

/
Thumbnails
Contents