Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

A két világháború közötti években a helyzet tovább romlik. Az 1937-es adatok szerint Mezőkövesd határa 2296 birtokos között oszlik meg, az öt holdon aluli törpebirtokosok száma 1420, vagyis megközelítőleg 60%. Ezeknek a nagy része életképtelen. Az 5 holdnál kisebb birtokon élők és a föld nélküli nincstelenek együttesen a lakosságnak már 83%-át teszik ki.

24 Mindez már a századfordulótól kezdődően a lakosság foglalkozási átrétegződéséhez, az idegenben vállalt munkavégzéshez, sőt az idegenben való letelepedéshez vezetett. Mezőkövesd népessége a század első három évtizedében az alábbi szerkezeti változást mutatja a három fő foglalkozási csoport egymás közti arányában:

25 1900 1910 1920 1930 Összes népesség 15 224 17 202 18 548 20 806 ebből (%): mezőgazdaság 82,7 76.3 76,4 71,6 ipar 8,8 13,4 10,6 12,7 egyéb 8,5 10,3 13,0 15,7 Az idegenben való mezőgazdasági munkavállalásnak mára 19. században is volt jelentősége a matyók életében. A múlt század első felében a kövesdiek napszámos munkát vállaltak a közeli szőlőbirtokokon és lejártak aratni az Alföldre. A millennium idején azt írják róluk: „E vidéken, különösen Mezőkövesden és környékén kiválóan jól fejlett, erőteljes munkásnép lakik, amely a környékbeli vármegyékben keresett aratómunkás."

26 A múlt század végétől tömegessé váló summásmunka azonban ettől gyökeresen eltérő, új munkaszervezési forma volt. Hátterét a nagybirtok átalakuló munkaszervezési struktúrája adta. A munkaigényes kapásnövények, ipari növények, főleg a cukorrépa termesztésének elterjedésével új, tömeges munkaerő-szükséglet jelentkezett a növényápolásban és betakarításban. Erre alkalmazták a többnyire hat hónapos szerződésű summáscsapatokat, köztük sok nőt.

27 1896-ban ISTVÁNFFY Gyula már ír a matyó summásokról: „A szegények, amit nyáron át keresnek, abból éldegélnek a téli hónapokban, e végből aztán nyaranta csapatostól járnak el sommásnak az Alföldre, vasúti földmunkához napszámosnak, az ország legtávolabb eső vidékeire . . . Télire azonban, október végével, vagy november elejével visszahozza valamennyit a szülőföldhöz való ragaszkodás és a szeretet."

28 A summásság jelensége Mezőkövesden néhány év alatt töme16