Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

szabb nyakú, szinte hengeres testű korsók tartoznak, melyek 1-2 literesnél nem nagyon voltak nagyobbak és pálinkát tároltak bennük. A sonka testű korsók Felső-Magyarország déli részén és Erdélyben voltak elterjedtek, a másik típusba tartozók Dél-Dunántúlon. Lelőhelyük alapján feltételezhetjük, hogy e táj üveghutáinak vagy a Dráva és a Száva közti terület üvegkészítő központjainak termékei ezek. A hosszú nyakú, enyhén hengeres tárolórésszel ellátott korsók fala kivétel nélkül színtelen, áttetsző üveg. Ritkán gravírozott felirat, vagy a szájrészen diszkréten meghúzódó kék színű fonáldísz ékesítette őket (24. kép). A sonka alakú korsók közül kiemelkedő értékűek a fonáldíszesek, amelyeket főként Zemplénben, és nagyon ritkán Erdélyben állítottak elő. Az edény falába olvasztott tej üvegszálak szalag vagy láncszerűen helyezkednek el az edények testén, különös összhatást adva a tárgyaknak. Erdélyből és Zemplénből egyaránt ismerünk színes rátétes díszítésű, sőt évszámmal ellátott korsókat, melyeknél a rátétek kék színű üvegszálak (23. kép). Gyakoribbak a színes üvegből készült és plasztikus díszítésű korsók (25. kép). E nagyméretű tárolóedényeknél az üveg színezése az alapanyagokban előforduló szennyezettség eltakarását szolgálta. A kék, a sárgásbarna és a zöld szín alkalmazása volt a leggyakoribb. Dunántúlon és Erdély területén készült a legtöbb színezett üvegű korsó, de ez a díszítőtechnikai eljárás nem volt ismeretlen más hutákban sem, csak ritkábban alkalmazták őket. FelsőMagyarországon jobban kedvelték az optikai díszeket, így Párádon és a nógrádi hutákban, de gyakran kerültek ki innen egyszerű sima falú, az alapanyag szennyezettségéről árulkodó korsók is. Ezek nyilvánvalóan olcsóbb áruk miatt váltak kedveltté, és befonva használhatták őket. IVÓEDÉNYEK A XVIII-XIX. századi üvegkészítés tárgyi emlékanyagának áttekintése után megállapítható, hogy az ivóedények kisebb mennyiségben készültek ugyan, mint a tárolóedények, formai szempontból azonban legalább hasonló változatosságról árulkodnak. 67