Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

díszű butéliák. A kifúvott, még meleg állapotban lévő edény testébe szögel szúrtak és az így keletkezett légbuborékok alakították ki ezt az egyszerű díszítést. Hasonlóképpen egyszerű díszítőeljárásnak számított az is, amikor az üvegfúvók formába helyezett drótszálak segítségével a fény-árnyék hatást fokozó optikai díszeket „varázsoltak" az edények felületére. Ezt a díszítőeljárást a Felső-Magyarországon készített butéliákon figyelhetjük meg. Készültek butéliák gravírozott dísszel is. Eddigi ismereteink szerint túlnyomórészt a somhegyi hutából kerültek ki ily módon díszített termékek. Ezek szinte kizárólag Szentgál kisnemesei számára készültek. Erre utal az, hogy a butéliák. vagy ahogyan a Bakonyban nevezik őket, palackok többnyire a szentgáli címerképben szereplő ugró szarvasmotívumot viselik díszül és mellette nagyor gyakran évszámot és feliratot is. A gravírozott díszű somhegyi üvegek legszebb emléke egy nagyméretű, fogógyűrűvel ellátott, hasábtestű butélia amely felirata szerint „Éljen Cs.M. 1844." viszonylag a késői somhegyi termékek közé sorolható. A 38 cm magas butélia egyik oldalán szarvasra lövő vadász, a másikon pedig pipázó férfialak látható. Az üvegedény hasábtestének szűkebb oldalain stilizált virágdísz tölti ki a teret. A Cs. M. felirat Csapc Mihály vadászbíró nevének rövidítése. A pipázó ember - lehet, hogy Csapc uramat akarta az ügyes gravírozó megörökíteni - figurája viselettörténet: szempontból is figyelemreméltó. Az igen széles karimájú kalap, zsinóros, pré60 Jellegzetes butéliaformák