Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

mes szélű dolmány, szűk nadrág és csizma mindenképpen a XIX. század eleji szentgáli nemesi viseletet idézi (8. kép). A sok gravírozott díszű somhegyi butélia közül kiemelésre méltóak azok a darabok, amelyeken élet jelenetek figyelhetők meg. Ismerünk olyan butéliákat, amelyeken patkolást, szántásvetést vagy káposztát szállító parasztokat ábrázolt az ügyeskezű gravírozó. A bakonyi gravírozott díszű butéliákkal egyenértékűek szépségükben és megoldásaikban a Zempléni-hegység üveghutáiban készült „habos" díszítésű butéliák. Zemplén hutáiban gömb vagy hengeres testű, fogógyűrűvel ellátott, káprázatos színekben (zöld, lila, vörös, kék) pompázó edényeket készítettek. A „habos dísz" elnevezéssel a nép jelölte ezeket a tárgyakat is. A habos üvegek minden komplikáltságtól mentes dísze úgy jött létre, hogy a kissé felfúvott tárgyra vékony, nyúlós tejüveget vagy színezett üvegfonalat ragasztottak, csavartak, s az üveg teljes kifúvása után a koncentrikus körökben vagy csigavonalakban elhelyezkedő vonalak mintává alakultak az edények testén (9. kép). Tejes- és befőttesüvegek Zöld és színtelen, áttetsző üvegből egyaránt készültek, s néhány kivételtől eltekintve díszítés nélküliek. A két tárolóedény-típus között csak annyi különbség fedezhető fel, hogy a tejesüvegeknél inkább a körteszerű test jellemző, míg a befőttesüvegeknél a hengeres, vagy a lefelé folyamatosan bővülő forma (5. kép). Kezdet kezdetén sok befőttesüveg azonban a tejesüveg formáját utáA XVII-XIX. századi tejes- és befőttesüvegformák