Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

Az erdélyi huták számára a török tartományok, főként a havasalföldi területek, Magyarország északkeleti részei és a Délvidék kecsegtetett biztos értékesítési lehetőséggel. Egy 1792-ből származó jelentés szerint évente 15 000 Ft értékű üvegárut szállítottak a török tartományokba és a Havasalföldre. Azonban az igazsághoz hozzátartozik az, hogy csak egyfajta igény kielégítésére voltak alkalmasak az erdélyi üvegkészítő központok. Finomabb üvegárut, üveggombokat, színes üveggyöngyöket, karos gyertyatartókat és csiszolt üvegárut elsősorban Csehországból importáltak. Moldvában és a Havasalföldön is erős cseh konkurenciával kellett szembenézniük az erdélyi üvegeseknek. A száldobágyi üveghuta termékeinek jelentős részét a Tiszán tutajosok szállították egészen Belgrádig, észak-keleti irányban pedig fuvarosok Nagykárolyig, Szatmárig. A XVIII. század másik igen jelentős erdélyi üzeme, a hagymási huta készítményei az Erdéllyel határos területeket érintve egészen Kalocsáig jutottak el. A többi erdélyi üveghuta is igyekezett kihasználni az Erdélyen kívüli piaclehetőségeket. A béli huta Nagykárolyt és vidékét, Békéscsabát és környékét látta el öblösüvegekkel, de néha egészen Dorogig is eljuttatta termékeit. A felső-magyarországi huták inventáriumaiban a XIX. század elejétől találkozunk az erdélyihez hasonló sokféle termékkel. Tulajdonképpen ez is közrejátszott abban, hogy a XIX. század elejére lényeges változás következett be az ország üvegiparral nem rendelkező belső területeinek termékellátásában. A felső- és nyugat-magyarországi üzemek is itt kívánták értékesíteni termékfeleslegüket és a piachoz való közelségük miatt előnyösebb helyzetben is voltak, mint az erdélyi üvegkészítő központok. A Felső-Magyarországról érkező, üveget árusító fuvarosok, vagy ahogyan nevezték őket, a „furmányosok" a XIX. században szinte állandó vendégekké váltak a nagykállói, a debreceni, a nyíregyházi, a kecskeméti piacokon, vásárokon. A nyugat-magyarországi huták képviselői pedig Baja és Mohács környékéig, egészen le Szabadkáig fuvarozták az üvegeket. A huták aktív közreműködésének köszönhető az, hogy a kínálat mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt lenyűgöző volt, s a termékek ára is a korábbi időszakhoz képest már alacsonynak számított. Természetesen, ha nehezen ment a pénzért való értékesítés, akkor terményért, különböző ipari termékekért is cserélték az üveget. Ennek a vándorló, házaló ke53