Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

reskedelemnek köszönhető az, hogy a XIX. századi paraszti vagyonkimutatásokban már rendszeresen előfordulnak az üvegek. A parasztság által szívesen vásárolt és a háztartásokban egyre gyakoribbá vált közhasználati üvegtárgyak ebben az időszakban váltak igazán népművészeti tárgyakká, népi üvegekké. Az eddigi kutatások alapján a népi üvegek négy jól elhatárolható csoportba sorolhatók. A tárgyak többsége ivó- és tárolóedénynek tekinthető, ezekhez képest viszonylag ritkábbak, de a fennmaradt emlékanyag tanúsága szerint jelentős számúak a vegyes használati és különleges rendeltetésű üvegek. A vegyes használati üvegek közé főként az evéshez szolgáló üvegeket (tányér, komaszilke) soroljuk, a különleges rendeltetésű üvegek közé pedig a főként szakrális funkciókat hordozó termékféleségeket, így pl. a kenyérosztó tálakat, úrasztali kelyheket, keresztelőedényeket stb. Továbbá ide sorolhatók még az üvegkészítők fantáziáját kifejező tréfás üvegek, gyermekjátékok is. A népi üvegek csoportosítására a kerámiák esetében gyakorolt lapos formájú és fennálló edények besorolás sajnos nehezen használható, mert amíg az ivó- és tárolóedények zömükben fennállóik, addig a vegyes használati és különleges rendeltetésű üvegeknél lapos és fennálló formájú edényféleség egyaránt előfordul. Az egyes csoportokon belüli változatosság miatt célszerű tehát a funkció oldaláról megközelített besorolás. A felsorolt csoportokon felüli üvegtárgyak formai és funkcióbeli sajátosságainak, díszítményeinek vizsgálatára indokolt további csoportosítás, amely elsősorban a formai jegyek alapján tűnik célszerűnek. TÁROLÓEDÉNYEK A paraszti környezet tárgyi együtteseit vizsgáló és számba vevő feldolgozások bizonyítják, hogy a XVIII. század végétől és a XIX. század elejétől a paraszti háztartásokban megjelenő és egyre gyakoribbá váló üvegtárgyak közül a palackok, a tejes- és befőttesüvegék, valamint a poharak voltak a legelterjedtebbek. Bozena Nemcova már említett naplójában feljegyezte, hogy a múlt század 50-es éveiben Felső-Magyarországon az egyes háztartásokban gyakran 10054