Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

nyük is. A sótartókon és tükrösökön szereplő ábrázolások is minden esetben az adott tájegységen belül ismert és elterjedt üvegtípusok pontos mását tükrözik felénk. A bemutatott sótartókon és a tükrösön minden esetben egy üvegbuteliát tart a lány kezében, hogy kedvesének poharába bort töltsön. A szűk nyakrészből kiinduló, homorú vagy hengeres testű, lapos talprészben végződő üvegedény rokondarabjait szinte a mai napig felfedezhetjük a különböző dunántúli gyűjteményekben. Hasonló típusú üvegedények ábrázolásai gyakran előfordulnak a dunántúli kalendáriumokban is. így többet között az 181 l-ben Komáromban megjelent Magyar és Erdély Országi új és ó Kalendárium fametszetén is. A „Kérlek a' Bátyátok Plútónak lelkére,/ Ne taszíttsatok a' Poklok fenekére,/ Fogadom fekete hosszú szakáitokra,/ Nem szorulok többé pálinkátokra" feliratú fametszet az Európa szerte közismert történetet, a „Dánus országi részeges parasztnak" póruljárását ábrázolja, akivel szemben a „svékes Hertzeg" ördögnek öltözött udvari komédiásai ingerkednek kezükben pálinkával teli üvegbuteliákkal. Párhuzamot vonhatunk az üveg paraszti háztartásokban való gyakorivá válása és a parasztság által készített, vagy a parasztság körében közkedvelt illusztrációk megjelenése között. Az időbeni egybeesés szinte meglepő. A kis üveghuták inventáriumaiban a XVIII. század közepétől tűnik fel a parasztüveg elnevezés. Az Erdélyben és Felső-Magyarországon egyaránt használt terminológia a viszonylag olcsó, rendszerint zöld színű, vagy tisztítatlan üvegből készült, elsősorban közhasználati, főként a parasztság számára gyártott termékek megjelölésére szolgált. A parasztüveg elnevezés minden valószínűség szerint rokon az Európában, főként a nyugati részeken elterjedt Waldglas fogalommal. A parasztüveget nevezik még rusztikus üvegnek is. A többnyire áttetsző üvegből készült, tiszta falú termékeket pedig úri üvegnek, korabeli szóhasználattal kristály üvegnek. A parasztüveg elnevezés kései felbukkanása természetesen nem jelenti azt, hogy az üveghuták korábban nem gyártottak volna egyszerű öblösüvegeket. Csupán csak arról van szó, hogy az ilyen típusú üvegtermékek iránt a XVIII. század második felében nőtt meg a parasztság igénye és módosabb rétegei, illetve a hutákhoz közel lakók szívesen vásárolták az egyszerű, díszítetlen, olcsó és sok szempontból praktikus termékeket. 41