Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

Butélia az 1811. évi komáromi kalendárium illusztrációján A XVIII. század derekáig ritkán fordultak elő olyan paraszti háztartások, amelyekben üvegedények voltak. Feltehetően csak véletlenül juthatott üvegedényhez az a sályi (Borsod megye) gazda is, akinek pincéjében egy pinceomlás szinte az utóbbi évekig megőrizte azt a becses relikviát, amely a magyar népi üvegek egyik legkorábbi darabjának tekinthető. A minden valószínűség szerint XVIII. század eleji, zöld színű üvegből készült pereckulacs rátétes díszei akár az andalúziai hutákban is készülhettek volna. Az edény rátétes, csípett díszei és természetesen maga a termék formája arról tanúskodik, hogy az újjászülető magyar üveggyártásnak az európai stílusirányzatok közül a számára kedvezőbbet, a munkások származását, a hutaalapítók igényeit és nem utolsósorban a nyersanyag-lehetőségeket figyelembe véve kellett megteremteni sajátos arculatát. A sályi gazdához hasonlóan véletlenül, vagy ta42