Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

és a hutatulajdonosok az ablaküvegeket, mint a használatra szánt öblösüvegeket. Az ablaküveg Erdély-szerte keresett áru volt. Amíg az említett udvarházakban alig volt öblösüveg, addig szinte mindenütt üvegezettek voltak az ablakok. Különösen a nagyobb városok módos polgársága kereste és vásárolta szívesen az ablaküveget, amelyet ólomba foglalva vagy keretezve épített be lakóházába. Kolozsvárott már a XVI. század közepétől voltak üvegezett ablakok. Egy kicsit megkésve pedig Nagyszebenen, Brassón, Váradon is gyakorivá vált az üvegezett ablak. Kezdetben természetesen importált üveget használtak, főként Lengyelország területéről hozták az ablaküveget. Az ablaküveg iránti keresletet a XVII., de még a XVIII. században is csak részben voltak képesek kielégíteni az erdélyi üveghuták. Az erdélyi nemesi udvartartásokban a XVIII. század első harmadában szaporodnak meg az üvegtárgyak, amikor több új huta keletkezett és a tulajdonosok, az alapítók kimondottan gazdasági megfontolásból létesítették őket. Erdélyhez hasonlóan Felső-Magyarország és a Dunántúl üvegipara is szinte csak kizárólag ablaküveget termelt piacra. A használati üvegek az uradalmi célokat szolgálták. így az uradalmak tulajdonosának lakóháza, háztartása és az uradalmi tulajdonban levő vendégfogadók, italmérések használták fel az üvegtermékeket. Ritka kivételnek számíta Rákócziak által alapított huták piaci orientációja. A Rákócziak igén nagymennyiségű borosüveget használtak fel az uradalmi pincészetekbén, de érdemesnek látták azt is, hogy a felesleges termékeket Tokaj-Hegyalján és, az egri borvidéken értékesítsék. Ennek köszönhető az, hogy a legjobb évjáratuborokat palackozni kívánó szőlősgazdák könnyen beszerezhették a borosüvegeket, amelyeket igen gyakran az üveghutákban a megrendelő nevének kezdőbetűit tartalmazó üvegpecséttel is elláttak. Dunántúl és Felső-Magyarország területein a XVII. század második felében és a XVIII. század elején az üveghuták Erdélyhez hasonlóan ablaküveget gyártottak elsősorban. A török alól felszabadult területeken meginduló építkezések óriási mennyiségű ablaküveget igényeltek. A kastélyok, udvarházak, épülő templomok szinte minden előállított síküveget felhasználtak. Nem véletlen az, hogy a XVII. század végi és a XVIII. század eleji alapítású felső-magyarországi huták mellett létrejött települések pecsétjében szinte kizárólag az ablaküveg-ábrázolást fedezhetjük fel. 37 f-