Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

laküveg és öblösüveg előállítására egyaránt alkalmas volt. Ezekből öntéssel, fúvással és formába fúvási eljárással készítettek termékeket. Az öntési eljárás során a folyékony anyagot az előre elkészített formákba helyezték. Ez az eljárás az üvegkészítés időben első, ősinek nevezhető módja. A fúvás felfedezése után vált másodlagossá. A XVIII-XIX. századi kis üveghutákban ritkán alkalmazták ezt az eljárást. Az öntött üvegek talán legszebb és legérdekesebb darabjai azok a többféle színű üvegdugók, amelyeket az ország különböző borvidékein kedveltek, mivel a hordók légmentes záródását biztosította. Az üvegtárgyak készítése során az öntési eljárással szemben lényeges előrehaladást jelentett a fúvás. A fúvás forradalmasította az üveggyártást. Legfontosabb eszköze az ún. fúvópipa volt, amely egy kb. 1,5 méter hosszú, mindkét végén gömbszerűen kiképzett kovácsoltvas cső. A pipa vastagabb végét faburkolat takarta, hogy a munkás felmelegedés esetén is biztonsággal kezelhesse. A kis üveghuták termékelőállításának technikája, s az ehhez szükséges szerszámok formája és funkciója évszázadokon keresztül nem változott. Ugyanazokat a szerszámokat találjuk a XVII. század eleji porumbáki hutákban, mint a XIX. század második felében működő regéci, bükki, dunántúli üzemekben. Az üvegkészítő mesterek a pipa mellett vasrudakat és villákat használtak az olvasztóedények kiemelésére és kemencébe való helyezésre. Ollók, csipeszek segítették a fúvott termék végső formájának kialakítását, gereblyék, kampós villák, lapátok és merítőkanalak pedig az egyes munka közben jelentkező feladatok megoldását. Igen fontos, talán a pipához hasonló jelentőségű eszköznek számítottak még a vasból, rézből, agyagból vagy fából készült üvegkészítő formák. A hutákban az alábbi leegyszerűsített formában történt az üvegkészítés. Az üvegfúvó a megolvadt masszából lényegében annyit emelt ki, amennyi az általa kívánt tárgy megformálásához szükséges volt. Palackkészítéskor a pipa végén levő izzó anyagot gömbbé fújta, majd lóbálással megnyújtotta, hosszúkás alakúra növelte. A művelet további részében a munkapadon kialakította a termék végső formáját. A segédkező gyerek vaspálcát ragasztott a termék aljára és lepattintották az üveget a fúvópipáról. Ezután következett a szájrészek kialakítása, simára olvasztása. A kész üveget a ragadóvas segítségével szállították a hütőkemencébe, s miután egyetlen rántással eltávolították, a tárgy f e31