Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

ként égetve, vagy kő formájában meszet használtak. A mész az üveget megszilárdította, a vízzel szemben ellenállóvá tette. A nyersanyagok előállítása, megfelelő arányban történő keverése igen nagy szakértelmet igényelt. A nyersanyagok előkészítésére rendszerint külön épületet használtak, az ún. A mátraszentimrei üveghuta a XVIII. században. Kovács Béla rekonstrukciója nyomán törőmalmo'kat, amelyek általában oszlopokon álló, zsindelyfedelű, nyitott műhelyek voltak. A nyersanyagkeveréket ezután elhelyezték a tégelyekbe és egy-másfél napi olvasztás, keverés, tisztítás után egy szirupszerű folyékony masszát nyertek, amely már üvegkészítésre alkalmas volt. A masszában levő légbuborékokat hűtéssel távolították el. A megfelelően előkészített üvegmassza azonnali felhasználást igényelt. A kemencenyílásokon kiemelt szükséges mennyiségű masszát a kemence előtti padokon dolgozták fel az üvegfúvók, akiknek egy-egy gyerek segédkezett a formák kezelésében, vagy éppen a kész termékek elszállításában. A tégelyekben álló folyékony üvegmassza ab30