Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

Az első hutatermékek borosüvegek voltak, amelyeket általában a megrendelő nevének kezdőbetűjét is magában foglaló üvegpecsétekkel, vagyis tulajdonjegyekkel láttak el. A regéci huta történetéről szólva a krónikaíró külön is kiemelésre fontosnak tartotta, hogy „fő cikke a tokaji boros palackok gyártása volt". A közhasználatra szánt öblösüveg-készítésben élenjáró zempléni, borsodi, hevesi és nógrádi üveghutákat a hatalmas kiterjedésű uradalmak birtokosai alapították. Elsősorban II. Rákóczi Ferenc gazdasági elképzeléseinek köszönhetjük a legjelentősebb üvegkészítő központok létrejöttét. Rákóczi 1698ban alapította meg a regéci és 1708-ban a parádi üzemet. Ezeket követte a diósgyőri koronauradalom Bükkben (Óhután - ma Bükkszentkereszt) létesített hutája, majd pedig Nógrád vármegyében a Divény melletti és a Mátra nyugati nyúlványai által képzett völgyben, a Kövicses patak mentén az 1740es években alapított hasznosi üveghuta. A regéci, az óhutai, a parádi és a hasznosi üveghuták közel két évszázadon keresztül működő üvegesközpontok voltak, természetesen a huták szokásos helyváltoztatásait figyelembe véve. Borosüvegeket, korsókat, butéliákat, változatos méretű és formájú kancsókat, poharakat, butykosokat és kulacsokat készítettek elsősorban. Ugyanúgy, mint Erdélyben, ezek a huták is az e korban szokásos technikai, üvegdíszítő eljárásokat alkalmazták. A termékek jelentős részének fő dísze maga a könynyed üvegforma volt, de Erdélyhez hasonlóan viszonylag korán, már a XVIII. század végén divatossá vált az üvegek metszéssel, csiszolással, gravírozással való díszítése is. A termékek túlnyomó részének azonossága ellenére voltak speciális, csak egy-egy hutára jellemző termékféleségek és díszítménybeli különbségek. Zemplénben, Borsodban, Hevesben és Nógrádban működtek „sótos csináló" mesterek, akik a közkedvelt hasáb alakú, díszítetlen, vagy festéssel, gravírozással ékesített hasáb alakú ún. „pincetokba való üveg"-eket gyártották. A parádi hutákból kerültek ki elsősorban a kék üvegek. A bükki huták a 10-20 cm között szinte félcentiméterenként változó nagyságban készült kancsóik révén váltak ismertté és piacképessé. Amíg Párádon szájgyűrűs butéliákat, színes virágmotívumokkal díszített kancsókat, kulacsokat, zöld és fehér színű korsókat készítettek nagy számban, addig a zempléni hutákban jobban kedvelték és alkalmazták a plasztikus domború díszítményeket, az 22