Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

raktáraiban lévő áruk között felsoroltak még 309.000 kalárist, melyek fekete, kék, sárga, vörös és fehér üvegből készültek. 1735-ben már új termékként jelent meg az Észak-Magyarországon is közhasználatba került, igen nagyméretű, templomba való kehely, a görög katolikusoknál használt román kehely patenastul és az erdélyi fertályos. A XVIII. század második felében Erdélyben egyidőben öt-hét között volt a működő üveghuták száma, ezt megelőzően 10-12. Az erdélyi üveghuták XVIII. század elején kialakult termékskálája gyakorlatilag a XIX. század végéig, vagyis a gyáripari jellegű üvegkészítés kifejlődéséig döntő mértékben nem változott, mint erről a legtovább üzemelő szelistyei és feketeerdői (utódaik ma is léteznek) huták produktumai is meggyőznek bennünket. A termékek nagy száma és változatossága arról tanúskodik, hogy az erdélyi üvegipar képes volt kielégíteni a területi igényeket, sőt azon túl más tájegységeket is el tudott látni üvegáruval. Azonban - mint Magyarország más üveges vidékein kezdetektől fogva itt is meg kellett küzdeni a külföldi, különösen a cseh üvegipar konkurenciájával. Bár Erdélyben elegendő üveghuta működött ahhoz, hogy az itteni keresletet kielégítse, mégis Csehországból évente számos üveggombokkal, színes üveggyöngyökkel, karos gyertyatartókkal, finomabb üvegáruval terhelt szekér érkezett Erdélybe. 20