Telepy Katalin: Tenkács Tibor (Borsodi Kismonográfiák 27. Miskolc, 1987)

Ha voltak is ilyen alkotások, hírük is alig maradt Tokajban. E területen, mármint a hagyomány teremtésben, elsőbbséget élvezett mindig is a tokaji bor. A XX. század is csupán lassú változást hozott, az araszolgató fejlődés máig sem tudott számos tartozást törleszteni. Azzal azonban, hogy az 1903/04-es tanévben megkezdte működését a polgári iskola, elindult, elindulhatott valami Tokajban is. Ezt megelőzően városunk kereskedelmi és speciális ipari vonzása közismert. Közjogi és pénzgazdálkodási kisugárzása is szóba kerülhet, hisz járási székhely lévén, szolgabíróság működött itt, takarékpénztára volt. E bázison - no meg az egyházak teremtette lehetőségekre alapozottan - jöhetett létre, születhetett meg a Mosolygó József-féle Tokaj monográfia (1931). A polgári iskola megteremtésével Tokaj szellemi vonzóerőt gyakorolhatott a szomszédos, elsősorban a tiszántúli és a taktaközi kisfalvakra. A polgári iskola egyfajta szellemi műhellyé kovácsolódott tanári karában mindig működött egy-két ambiciózus egyéniség. A művészetek iránt fogékony egyének Tokaj - és környéke - szellemi életének erjesztői lehettek, s több esetben azzá is lettek. Időről-időre működött egy-egy rajztanár, művész-tanár, olykor művész, kik városunkban hagyták „névjegyüket. Elsősorban mint pedagógusok növendékeiket (rajtuk keresztül a szüleiket) nevelték a művészet szeretetére, a műalkotások, a műkincsek megbecsülésére. E kis körből név szerint is felemlíthetünk néhányat. Az 1930-as évekből ismerjük Holubek Imre nevét, aki a római katolikus templom freskóit festette, Gyoroki-Gyurkó Pált is megemlíthetjük, aki rövidebb-hosszabb időt töltött Tokajban. Itt tanítottak Benedek Jenő és Urbán Béla rajztanárok, közülük Benedek később a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára lett. E kis kör, illetve e szellemiség vonzotta. Tokajba Győri Eleket (Tiszaladányból) és Erdélyi Endrét (Tárcaírói). Ok másokkal együtt rendszeresen átlátogattak Tokajba, a barátok, talán a művészet kedvéért. Említsük meg Bolner Károlyt (aki egyebek mellett a vívóklubot is irányította) és Helm Sámuelt is, akik amatőrként festegették a tokaji részleteket, régi utcákat, házakat. Közülük a műszaki képzettségű, helyben született Helm Sámuel csaknem krónikási hűséggel örökítette meg az 1950-es évektől az akkori Tokajt. A felszabadulást követő szellemi pezsgés Tokajra is jellemző volt. Egyebek mellett megindították a festő szabadiskolát, tanárai között pedig Tenkács Tibort és Urbán Bélát találhatjuk.