Telepy Katalin: Tenkács Tibor (Borsodi Kismonográfiák 27. Miskolc, 1987)

A polgári iskola mellett a Járási Kaszinó biztosította azt, hogy alkalmasint közönség elé kerüljenek az arra méltó alkotások. A kaszinó közönsége nyilvánvalóan - elsősorban - a városka értelmiségi köreiből került ki: tanítók, tanárok, papok, jogászok, orvosok, állatorvosok, tisztviselők (városi hivatalok, MÁV) és katonatisztek. Ez képezte Tokaj művészetértő- és többé-kevésbé szellemi közvéleményét. E szellemi közegbe cseppent bele 1941-ben a Budapestről érkezett rajztanár, Tenkács Tibor. Bevallottan vagy anélkül is, nem találta minden szempontból otthonosnak e környezetet, vissza is ment tehát 1943-ban Pestre. Miután időközben megházasodott, feleségét is az egyik fővárosi iskolában helyeztette el. Ot év (19431948) kihagyásával települt le végleg Tokajban. Ehhez azonban, úgy is fogalmazhatunk, hogy a számára (Tenkács Tibor számára) szükséges szellemi miliőt, önzetlenségével, áldozatkészségével maga teremtette meg. Ebből a szellemi vonzástérből nőtt föl a Tokaji Művésztelep, illetve kelt önálló életre a Művészbarátok (később a Zilahy György nevét viselő) köre, a ZMK. A művészet tematikája igen gazdag lehetett a mindenkori Tokajban. A hegyek, a folyók, a műemléki épületek, az ódon hangulatú utcák kínálták magukat. Ez volt az a természeti környezet, amelyben éltek, dolgoztak, robotoltak a tokaji emberek. Munkájuk is sokszínű volt. A szőlőmunkások, a szüretelők mellett a víziélet megannyi mozzanatára figyelhettek a művészek: hajósok, csónakázók, az árvízzel hadakozók. A kőbányászat nehéz munkája, a heti piacok hangulatos helyzetei, mind-mind érdemes a megörökítésre. Emberi arcok, emberi sorsok generációk munkás, küzdelmes élete. A fény mögött persze az árnyék is megjelent. Aki hosszabb ideje élt Tokajban, megismerhette a tokajiakat, azt mindig megragadhatta a fojtott levegőjű és nehéz munkásélet, a kőbányászok, a szőlőszakmányosok alig becsült munkája. így bukkant - m >ndhatnánk azt is, hogy már-már szükségszerűen - Tenkács Tibor a vagyon-gyarapítás, a vagyonféltés tragédiáját megéneklő „tokaji balladá"-ra. Borsodi Jóska gyócs ingbe, gatyába, El is ment a püspök mulatságba, Gondolkodik, nem sok idő hátra, Mert megszúrta magát éjféltájba. 7