Telepy Katalin: Tenkács Tibor (Borsodi Kismonográfiák 27. Miskolc, 1987)

Előszó Tokaj talán mindenki által ismert és sokak által szeretett településeink egyike. Noha végig a középkoron rangos hely volt hazánk abroszán, mert azzá tette az országrészeket összekapcsoló utak metszésében emelt, fontos folyami átkelőhelyet - révet majd hidat - őrző vára, mégis hírét s nevét elsősorban a csaknem egyedül a méltán kedvelt borának, a „tokaji"-nak köszönheti. írók, közéleti személyiségek dicsérték, költők énekelték meg világhírű borát, s e nemes, már-már nektárt termő hegyeit, lankás hegyoldalait. Bizony, bevallhatjuk, hogy e világhírben, hírnévben a „tokajiéval aligha osztozhatott bárki vagy bármi is. Születtek itt jeles férfiak (Paulay Ede), rövidebb-hosszabb időt töltöttek városunkban jeles személyek (N. Lenau vagy Münnich Ferenc), de ritkán akadt bárki is közülük, hogy egy életet töltöttek volna Tokajban. Mindössze innen indultak (mint Dienes László és Dienes Pál), vagy közbülső állomáshelyként tartózkodtak (mint Spech Lajos) a TiszaBodrog összeömlésénél épült városkában. Ezzel együtt is van valami sajátos múltjában; e valamikor „kiváltságolt" városka szellemi arculatával - kultúrájával - sokáig aligha ütött el a szomszédos, hasonló fontosságú (és fejlettségű) településektől. Nem, vagy alig alakították, formálták rangos intézmények (ha szólunk is itt a XVIII. századi piarista kisgimnáziumáról), jeles személyek szellemiségét. Különösen egyhangú az a hagyaték - ha egyáltalában beszélhetünk erről -, melyet a művészet, közelebbről a képzőművészet területén örököltünk. Pedig bizonyára itt is akadtak, ha mások nem is, néhányan lelkes amatőrök, akik szívesen festegették a tokaji tájat, mintázgatták a tokajiakat. 5