Telepy Katalin: Tenkács Tibor (Borsodi Kismonográfiák 27. Miskolc, 1987)

esésen megmenekült, s így mindketten taníthattak. Előbb Újpesten, majd Megyeren, 1948-ig. Két leánygyermekük, Márta 1945ben Pesten, Hajnalka 1947-ben Tokajban született. A pár esztendő, amit a fővárosban töltöttek, a háború tragédiákkal terhes éveiből való felocsúdás, majd az élet újrakezdésének időszaka volt számukra is. Tokajtól sem kellett időközben elszakadniuk, a nyári vakációkat, iskolai szünidőket felesége szüleinél töltötték. 1945-48 közötti időben készült művei jórészt portrék. Adódott ez abból, hogy kevés idő jutott a festésre, természetbeni szemlélődésekre. Családjának tagjai váltak modelljeivé. Arcmásai, zsánerjelenetei a boldog családapa örömének festői megnyilvánulásai. A pasztellel készült családi portrék: Márta, Anya gyermekeivel, Alvó gyermekeim, Apu, Anyu, Pali. Ezekből az ábrázolásokból kicseng humanista felfogása. Az emberi arc fiziognómiai és pszichikai sajátosságai, melyek a vonásokban tükröződnek, vezetnek az egyéniség megtalálásához. A bensőséges felfogás mellett sem válik érzelgőssé. Tenkács már a huszadik század embere. Távol állnak tőle a naturalista külsőségek, aprólékos festői részletek. Inkább csak a modelljeit körülölelő világ jelzésszerű tartozékai vannak jelen. Nincs hatásos képszerkesztés, a Fésülködő megszokott mozdulattal beletekintve az eléhelyezett tükörbe, ellenőrzi a hajkorona elrendeződését. A hibátlanul megrajzolt fiatal nő alakjában a hangsúly a kellemes arc komoly szépségén van. A feleségéről készült ábrázoláson finom halványrózsaszínek teszik még puhábbá az összhatást. Ezek a családi pasztellek spontaneitásukkal őrzik frissességüket. Csaknem negyven éve annak, hogy Tenkács Tibor 1948-ban most már véglegesen letelepedett Tokajban. Az új élet megkezdését szerencsés körülmények tették lehetővé. Ami a legfontosabb volt: a tanács fogadta tanárként mindkettőjüket, felesége szülei pedig hajlékot nyújtottak számukra. Örömükhöz az is hozzájárult, hogy a nagyváros bezártságából gyermekeik szabadabb, egészségesebb környezetbe kerülhettek. Tenkácsot festői pályájának kérdései izgatták: hogy valósulnak meg művészi álmai? A téma a város lakói, a változatos tájak, a Bodrog, a Tisza kéznyújtásnyira volt tőle, ám felszabadult örömét fékezte az a tény, hogy - mivel tanári hivatását is szívvel-lélekkel művelte - a tanítás mellett nagyon kevés ideje maradt rajzra, festésre. Az általános iskolában tanított, s hogy némiképp időt nyerjen, kérésére órakedvezményt kapott, fizetésének arányos csökkenté16