Telepy Katalin: Tenkács Tibor (Borsodi Kismonográfiák 27. Miskolc, 1987)

- kétségei voltak ugyan a megélhetést illetően, végül is tanára, Hohmann Antal irányította a Képzőművészeti Főiskolára, tanári és művészi pályája. A tervet rajztanára is támogatta. Húszévesen, Szőnyi István magánfestőiskoláján eltöltött két esztendei kísérlet után jutott be a sokak által óhajtott intézménybe 1933-ban. Tehát Szőnyi mellett a felkészülés ideje alatt az első perctől kezdve kitűnő kezekbe került. Ebben az időben alakította ki Szőnyi Zebegényben sajátos stílusát, ekkor válik életének fő témájává a zebegényi táj. Előbbi korszakához képest színkezelése sokkal lágyabbá válik, kivilágosodik, lágy pasztellszínekre vált. Ezek az érzékletes színharmóniák nyilvánvalóan hatottak a nála tanuló fiatalokra, így Tenkácsra is. A lírai gyengédség pedig később a fiatal főiskolai hallgató egyik-másik linómetszetén érzékelhető. Tenkács megkedveli a világos színharmóniát, de szenvedélyes mozgású alakjai a munkára koncentrálnak. Szőnyi zöldes-lilás fátyolos tónusokba ágyazza csendes, tűnődő alakjait, lírai ihletésű, Tenkács tárgyilagos. 11