Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

szerinti munkálkodás legvidámabbikát, a szüretet választotta a festő a békés élet kifejezésére. A Bacchus-ünnepre tartogatott bort jó vincellér módjára kínálja a gazdaság elöljárója a szüretelőknek. A sorozat szorongatott hangvétele himnikusan oldódik fel a záró műben, kifejezvén Ficzere realitásokkal teli életigenlését. Ficzere a témával még évekig foglalkozott. A hattagú sorozatot megoldotta a rézkarcban is, megőrizve azokban a már kidolgozott kompozíciós elveket, s a sötét - világosok természetes ellentétét. A tekintélyes léptékű 1954-65-ben festett táblaképek az 1967-ben rendezett műcsarnoki önálló kiállításon kerültek bemutatásra, amik felkeltették a kritika figyelmét. Bauer Jenő így írt a Művészetben: „ ... Ahhoz a proletárfestészethez csatlakozik, mely Nagy István, Nagy Balogh János, Dési-Huber István, Derkovits Gyula, Kohán György szellemi nyomvonalát követi. Nála a szegénysors komorsága színeinek tompaságában, sötétben elővillámló tüzes akcentusokban talál visszhangra. Konstruktív térbontása, szinte ácsmunkára emlékeztető szerkesztő művészete keménységek, érdekességek, szálkás gyalulatlanságok nyers illatát árasztja maga körül, mert szegényember-művészet ez, távol minden ünnepi kifentségtől, eufóriás optimizmustól, melynek örök realizmusa arra a felismerésre, autodidakta-öntudatra látszik alapulni, mely szerint mindenkor a munka s a kemény nekifeszülés marad az emberhez méltó élet legbiztosabb, legszilárdabb alapja. A képeken szinte érezzük, hogy a művész mindent magának, saját vívódásainak köszönhet ... Háború és Béke témájú többrészes tablója — igényes komponáltságuk arányaival, gesztusaik kiáltó, lázadó és intő monumentalitásával fontos dokumentumai maradnak a morális igényű expresszív realizmussal megalkotott eszmei festészet hazai próbálkozásainak."

62 Ficzere a Bauer Jenő által expresszív realistának nevezett festészetével kapcsolódik a háború előtti progresszív törekvésekhez, a derkovitsi programot valló Szocialista Képzőművészek Csoportjához. Különösen akkor igaz ez, ha mondandója kötődik a fasizmus könyörtelenségéhez, a háború eseményeihez. — Hirosima bombázásának szomorú évfordulójára készítette 1945. aug. 6. 820 h. című rézkarcát (17.sz. kép). Az erőteljes férfi kétségbeesett üvöltése nem hallatszik a tárgyaló asztal körül ülő nagyhatalmi politikusokig, pedig tehetetlen fájdalma — a megégett gyermeket tartván — az egész világot rázta meg. A négy lemezből komponált nagyméretű rézkarc alján a koporsók körüli gyászolók expresszív megfogalmazású csoportja emlékeztet az atomtámadás áldozatainak nagy számára, és inteni próbál a katakrizma újabb lehetőségére. Nemcsak a közelmúlt emberiséget sújtó nagy tragédiával foglalkozott, hanem a magyar történelem első nagy népfelkelését, a Dózsa György vezette parasztháborút is feldolgozta (41-43.sz. kép). Az erő visszaadásához ezúttal is tekintélyes, nagy felületet választott. A nagy méretekben való megjelenítés (200x120 cm) és a tojástempera technika 37