Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

alkalmazása jellemezőjévé lett Ficzerének. A triptichonon, mint a vele egyidőben készült képek valamennyijén a síkgeometrikus tömör megjelenítés, a grafikus hatású valőrfestészet felfogásmódja tűnik először a néző figyelmébe. A felhasznált színek intenzivitása ellenére művei nem kolorista alkotásnak tekinthetők. A színeknek is, mint az egész életműnek egy igen mély tudatosság folytán szimbolikus jelentéshordozó ereje van. Dózsa trónusához kikötözvén is robbanékony maradt. A parasztvezér elemi dühét fokozza a rabulejtettség. Robosztus izomzata ültében is feszült. A frontális elhelyezés, a statikus komponálás kiemeli a művet az epikus történelmi táblakép műfajából, s szimbolikusan hat. Hatását erősíti a predella-rész, melyen a megtorlás, a karóbahúzatás véres eseményeit örökítette meg. Az elbukott ló ismert jelképe az egymásba kapcsolódó vöröslő testek között egyértelmű utalásul szolgál a parasztháború végső kimenetelére. A külön-külön megfestett két mellékfigura gondolatilag nem kapcsolódik szervesen Dózsa utolsókig megalkudni képtelen elszántságához. A Kaszaegyenesítő, vagy másik képverziója címén: Kaszakalapáló paraszt monumentális alakja inkább a sors kérdéseivel foglalkozó ember. Ezáltal Dózsa a triptichonon magányos forradalmárrá, mártír hőssé válik. Valószínű ezt érezte a művész is, hiszen többször, kevéske változtatással igyekezett ezt a hatást megszüntetni, s a másik Levert paraszt alakjában érzelmileg tükröződik az elkövetkező századok nehezen viselhető paraszti sorsa. Mindaz, ami a Kaszaegyenesítőből hiányzik, a parasztháború előzményeit, a forrongó készülődés és a bukás utáni élniakarás is megfogalmazódik a műben. A folytonosságra utaló, a premier plan-szerűen, a kép szélei által elmetszve komponált, feszülő végtagok fokozzák a nyugalomban rejlő erő érzetét, s az életösztön képi kicsengése e mű. „Ez Dózsa, akinek sorsa a két hatalmas figura — a kaszát egyenesítő és a levert paraszt — között felmagaslik a tüzes trónon, a sziklaszerű emberóriás, Dózsa s alatta a predellán égő fáklyák lobogásával együtt — szerintünk a kényszerű áldozat vállalásának kikerülhetetlen voltát jeleníti meg. Az áldozathozatal igazolására történő legcsekélyebb utalás híján is valami napjainkban időszerű, múlt tragédiákat érezve oldozó mondanivaló rejlik a monumentális hármas képben."

63 1962-ben festett Kubikos a Kaszaegyenesítő előképe. Kenyerét a föld heroikus megmozgatásával kereső agrárproletár most megpihen, karjait térdén átkarolva mereng, mígnem a felkelésre készülő Dózsa parasztjait szimbolizáló kaszakalapálo keze alól a fémek baljós zenéje csendül fel. Az egymagában dolgozó ember küzdelméhez többször visszatért. A fát hasogató erdei munkás kompozíciója, a Favágó vagy a Malomból a már ismert módon határozott szembenézetre épülve, redukált színekkel megjelenített képek. Közös elgondolásból születtek — csakúgy, mint a saját játékára figyelő Harmonikas, a Szomjas biciklista, vagy a Rakodás kocsiról követ leadó férfi38