Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

szemléletet nyerjenek és megszerezzék azokat az alapismereteket, amelyek nélkül művészi munkát nem végezhetnek, s amely nélkül kézügyességük kárba vész. A szabadiskolát magam nyitottam meg és láttam a fiatalság fejlődését, lelkesedését, ügyszeretetét, amit vétek lenne lerombolni elvi okokból, vagy egyéb kicsinyes okok miatt . . . 20 Ezek a jószándékkal létrehozott intézmények, minden hivatalos jóváhagyást megelőzve elsőként ott jöttek létre, ahol felkészült, kezdeményező művészek éltek, s művésztelepek voltak. Igy volt ez Miskolc esetében is, míg nem 1946-ban a szabadiskolák sorsa rendeződött. Keresztury Dezső, mint vallás- és közoktatási miniszter a célt így fogalmazta meg: ,,Az általános műveltség nyújtására, valamint kiegészítésére és elmélyítésére szolgáló, de képesítést nem adó rendszeres oktató- és nevelőintézmények . A rendelet feltételként továbbá megszabta a jó szakemberek szükségét, az alaposan kidolgozott munkatervet, s a megfelelő elhelyezést.

2

' 1948 februárjában indította meg a Szabadművelődési Tanács hivatalos formában azt a Miskolci Képzőművészeti Szabadiskolát, mely több mint két éve már létezett, Bod László és Várady Sándor fiatal művészek vezetésével a pedagógus szakszervezet Tanácsház téri helyiségében, s kiállítási katalógusuk alapján 28 növendékük volt. Később a színvonalat meghatározó művésztanár Döbröczöni Kálmán, Meilinger Dezső, Imreh Zsigmond, majd később Meilingert felváltó Fekete Géza volt. Ekkor már két osztállyal, 54 hallgatóval számoltak, és helyiség a vendéglátó iskolában, illetve az iparostanonciskolában, az egykori Szt. Ferenc u. 3.sz. alatt dolgoztak, mivel a Képzőművészeti Főiskola nem engedett a kérésnek, s nem járult hozzá a művésztelepi műtermek ezirányú évközi hasznosításához.

22 Ficzere a festőnekés pedagógusnak is kiváló Döbröczöni Kálmán alakrajzi osztályát választotta, aki nem sokkal a kurzusok befejezése után az akkor szerveződő Iparművészeti Főiskolára került át. A megmaradt módszertani jegyzőkönyvekből ítélve ami a visszaemlékezők vallomásával is egybeesik: „alapos, jó iskola volt, azóta sincs ilyen." Esténként 6-8-ig tartottak a foglalkozások. Az első évfolyam alakrajzot, szemléleti látszattant, kompozíciót, művészettörténetet és művészetelméletet tanult, s júniusban az öt hónapi munkáról kiállításon adtak számot. A Korona Szálló nagytermében rendezett bemutatón Ficzere László 15 művel vett részt, ami magában is jelzi, osztálya reménysége volt.

2 Bár az elsődleges cél nem a művészképzés, hanem a „művészet szeretetének, megismerésének terjesztése és a műízlés fejlesztése" volt és ezért a tanárok a tehetségtől függetlenül szívesen foglalkoztak minden hallgatóval, — mint azt az alakuló dokumentumban rögzítették,

24 ugyanakkor tudásuk legjavával próbálták az önálló alkotói munkához szükséges ismeretekkel felvértezni hallgatóikat. Szemléletüket megpróbálták a művészettörténet, majd később az esztétika tantárgyhoz kapcsolva úgy formálni, hogy a társadalom és a művészet össze12