Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

ifjúság után Székesfehérváron kezdi színészi pályáját, majd a budapesti Népszínházba került. Színházi tehetsége a Kolozsváron töltött három esztendő alatt (1869-1872) bontakozott ki. 1872-ben került a Nemzeti Színházhoz. Élete utolsó harmadában igen sok írása jelent meg, közreadta visszaemlékezéseit, írt irodalmi és színházi cikkeket, ezek önálló kötetekben, lapokban és folyóiratokban jelentek meg.

5 A budapesti Népszínházban ismerkedett meg Kassai Vidorral, akihez 1869 tavaszán feleségül ment. Megismerkedésükről és házasságukról emlékirataiban, több mint 30 évvel később így emlékezik: „Kassai Vidor a tragikus fejű komikus. Ismeretes volt feddhetetlen jelleméről és tiszta életéről. Engem nagyon lenézett, nagyon megvetett, mint afféle nagy úr szeretőjét, őt szemeltem ki megmentőmül. Nem szerelemből, ezt még soká nem ismertem, hanem mert azt mondták róla, hogy a legbecsületesebb ember."

6 Kassai szerezte a kolozsvári szerződést, ahová esküvőjük után el is utaztak. Érdemes ismét citálni az emlékirat egyik idevonatkozó részét: „Nemhiába jártam Kassai után. Amint megérkeztünk Kolozsvárra, kiöntött egy láda könyvet az üres szobának közepére egy gyékényre. Minden szabad időmet ennek a gyékénynek a szélén ülve töltöttem. Soha ki nem törlődő, belém szikázó tüzek futkostak csontjaimban, valahányszor egy új könyvet nyitottam ki."

7 Házasságuk rögös volt, visszaemlékezéseiben nem sok szeretettel emlegeti: „Soha, soha egy gyöngéd szava nem volt a számomra... ösztönből idegenkedtem el attól a minden jóságot nélkülöző, rideg, barátságtalan, pudvaszívű embertől."

8 Ilyen szituációban ismerkedett meg Kolozsváron Herman Ottóval. Emlékirataiban - amelynek írását ötvenévesen az ezredfordulón kezdett el - erre így emlékezik: „Utolsó kolozsvári évem alatt barátkoztam össze Herman Antallal(!). Azt hittem, hogy szeretem, mert először beszél hozzám olyan szavakkal, melyek boldoggá tettek. Leveleiben »drága gyermekinek szólított és ez megdobogtatta szívemet. Kívántam vele lenni, de ha jött, terhes volt, mert nagyot hallott. Pesten egy ostoba levél kíséretében betettem jeggyűrűjét a múzeumi lakása ablakán."

9 Egy másik kiadásban nem tévesztette el a nevet, és az utolsó sorok is kissé mások: „... és mire Pestre értem, akkorra kiábrándultam belőle és egy ostoba levél kíséretében... Ezt mindig szégyenlettem, míg csak élt szegény."

10 Herman Ottó 1864-ben került Kolozsvárra ugyancsak változatosnak mondható közel harminc esztendővel a háta mögött. 1872-ig dolgozott az Erdélyi Nemzeti Múzeumban, itt kezdte el a tudományos tevékenységet. Itt került kapcsolatba az újságírással, színikritikák írásával is foglalko72