Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

zott. Nagy hatást gyakorolt rá 1871-ben a Párizsi Kommün, Kolozsváron indul el a politikai életúton. Herman Ottó életének és tevékenységének kutatói is említik a nagy tudós és Jászai Mari kolozsvári találkozását. Lambrecht Kálmán közismert monográfiájában a következőket olvashatjuk: „Közben vezette a színházi rovatot, nem annyira tárgyi, mint inkább személyi okokból. Abban az időben indult meg művészi pályájára Jászai Mari, akihez mélységes vonzalom fűzte hosszú, hosszú éveken át". Hasonlóképpen említik meg a kapcsolatot mások is.

11 Herman Ottó általam ismert publikált írásaiban és publikálatlan hagyatékában nem találtam adatot Jászai Marihoz fűződő kapcsolatára. Leveleit Jászai valószínűleg megsemmisítette. Egyetlen levelezőlap árulkodik valamit kettejük ifjúkori szerelméről.

12 Az életírók pedig Jászai publikált emlékirataiból meríthették idevonatkozó információikat. Az alábbiakban következnek Jászai Mari levelei, s majd azok után térek vissza a visszaemlékezések értékelésére. A leveleket részben a beleltározás sorrendjében bocsátom közre,

13 bizonyára ez is nyugodhat bizonyos időbeli renden. Ott borítottam csak fel a sorrendet, ahol datáltak voltak a levelek, sajnos ezek vannak kisebbségben. Több levélnek megvan ugyan a borítékja, ezek közül csak négyen van postai bélyegzés. A borítékok azonban többszörösen összekeveredtek, így azok leltározási sorrendje nem nyújt csak néhol támpontot, bár az említett négy postán küldött levelet és borítékját sikerült azonosítani. Ezeket hátrább jegyzetben közlöm. 1. Jaj Galambom, hát hogy gondol maga olyat, hogy én Zvickert teszek fel? hisz az nagyon Galmeyenes, pedig maga jól tudja hogy nekem Volter az ideálom, olyan komoly szemüveg kell nekem, olyan pápa szem, persze csak kérem nagyon sötét ne legyen, mert ha leveszem, aztán nagy lesz az ellentét, és úgy is romlik a szem. Sámyné mit beszélt, engem mindig elszomorít az ha magát miattam bántják, aztán képzelem hogy rólam nem sok jót beszélnek ott ugye. Sámynénak bizonyosan az ön ízlése ellen van kifogása, és azért bántja önt, (morális ízlést értek). Eh mit bánom én beszéljenek-, én nem gondolok velők, bár mennyire felettem érzik magokat én még sem cserélnék velők, eggyel sem, senkivel a földön, mert szerelmed engem végtelen boldoggá tesz, és mindnyájuk fölé emel, Isten velünk Marid Isten: ez alatt én mindig a mi hatalmunkban levő, szépet jót és nemest értek.

14 4 73