Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

lenese; a reakczió. Jellemzi pedig az áramlatot az, hogy fel tudtak támadni a feledés sírjából azok is, a kiket a magyar nemzet páratlan jósága türelmességével hantolt el, feltámadtak a Pálffy Móriczok és udvari hadaik, kik siettek latba vetni szavukat a szabad szellem ellenében! És azok a fényes nevű pártvezérek és vezérkedők egy szép napon egy sorba kerültek az elnyomatás korszakának legszomorúbb alakjaival; és akkor, a mikor a szabadság, a haladás legszentebb elveiért szállott síkra a nemzet tanácsa s az egész társadalom a vezérekre szegezte szemét. Nem „mellékes dolgok" s nem „kicsiségek" voltak azok, hanem a nemzet legszentebb érdekei forogtak koczkán s azoknak utólagosan való kicsinylése a mentegetődzéssel aligha nem egyértelmű. Én, tisztelt polgártársaim, egy ellentétet állítok föl, mely megvilágít mindent. A kötelező polgári házasságot, mint elsőrendű szükségességet és a szabad szellemben való haladás követelményét, igazán végrendeletileg meghagyta a nemzetnek Deák Ferencz, meghagyta Kossuth Lajos és hozzájárult az előterjesztéshez a most uralkodó magyar király is, az igazság tehát oly hatalmas, hogy ezeket az egymást sokszorosan teljesen kizáró ellentéteket is egyesíteni tudta. Ellenezték pedig gróf Apponyi Albert, Ugrón Gábor és-hogy már az udvarból vegyem a harmadikat - gróf Szédhen Antal. Tessék választani - én választottam! És most, mielőtt hogy az egyházpolitikával egyelőre végzenék, legyen szabad, hogy pár szót szólhassak személyes ügyben is. Én kötelességemnek tartottam felszólalni, a mikor egy igen tekintélyes gyűlésen az hozatott szóba, hogy ezentúl a pártok felekezetek szerint alakuljanak és csak felekezetök embereire szavazzanak. Ugy vagyok meggyőződve, hogy abban a perczben, a melyben a tehetség, hazafiság és természetes bizalom helyét a felekezetiség foglalja el, megkondult e nemzet fölött a lélekharang. Ott, a hol egy állam annyiféle elemből alakul, mint alakul a miénk, csak a több szabadság, a nagyobb felvilágosodás s a kettővel járó türelmesség adhat erőt, biztosíthatja a fennmaradást; és mindaz, a mi az elemek ősszesimulását, ősszeforradását akadályozza, vagy bárcsak nehezíti is, határozottan elvetendő. Egy második ügyem ez: én tekintettel a Klerus szertelen izgatására, áltattam szavammal s fölvetettem az egyházi vagyonnal állami kezelésbe való átvételét, már az egyenlőség elvénél fogva is. Én evvel nem hagytam el a törvényesség alapját, mert az 1848 dik évi XX dik törvényezjk világosan és félreérthetetlenül ekképpen rendelkezik: 2 §. E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg. 3 §. Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek stb. Tiszta és kétségtelen dolog, hogy ha az egyenlőség igazán helyreállítandó az anyagiak terén is akkor el kell esnie minden kiváltságnak, származott legyen az bármely korból s bármely forrásból is. A kiváltság eltörlése után ősszessíteni kell államilag minden egyházi vagyont s az így nyert nagy tőkéből részesíteni kell igazságos kulcs alapján a felekezeti egyházakat, tekintettel valódi szükségeikre. Ez az én egyházi politikám, a melyért felelek. Igen, de azt kiáltják felém, hogy én ekképen megrabolni kívánom a katholikus egyházat, mely királyi adományokból is bírja nagy javait. Az nem áll, mert én minden egyházi va28