Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

gyonról szólok, tehát nem szorítkozom egy felekezetre, hanem alkalmazom az egyenlőség elvét. Az bizonyos, hogy a katholikus egyház a legtöbbel járulna ahhoz a nagy tőkéhez, mert ez az egyház sokáig állami egyház volt, mely a többieknek mellőzésével mindenhez hozzájutott, akárcsak a nemesség a jobbággyal szemben. De ma változtak a viszonyok s mi sem kerülhetjük ki azt a mit a legkatholicusabb államoknak meg kellett tenniök, kik a szekularizácziót végrehajtották. Én nem harczolok felekezetek mellett, vagy felekezetek ellen, hanem az igazságért, melyből az egyenlőség önkényt és természetesen folyik. Ha azt mondják, hogy kifakadtam a főpapság ellen, hát gondolom, hogy e kifakadásnak van alapja is. Nem bírom összeegyeztetni a krisztusi egyszerűséget a világi pompával és hiába keresem Krisztus földi helytartóit a szegény Lázár mellett. Tudom, hogy koronás főnk nagy járványok idejében életök koczkáztatásával is fölkeresték a szegény sínylődőket s evvel fölemelték azokat - megtette Magyarország mostani királya is, Olaszországé nem különben - de arról, hogy prímásaink és püspükeink időnkben siettek volna a nyomor helyeire, hogy végezzék a papi hivatás legfönségesebb feladatait, arról nekem tudomásom nincs. Áttérek a közigazgatás reformjára, helyesebben államosítására, mely tervben van s melynek megokolása a kormány részéről is az, hogy a közigazgatás rossz. Igenis, szerintünk is rossz az a közigazgatás; de ennek oka nem a választási rendszer, hanem a választási rendszernek meghamisítása... A magyar törvényhatóságok nem azt választják, a kit akarnak, hanem azt, a kit oly bizottságok jelölnek, a melyekben a független elem kisebbségben van. Ez lehetetlenné teszi a valódi bizalomnak érvényesülését; de annál inkább lehetővé teszi a képtelenséget. Egy rendszer, a mely a szabad választás örve alatt lehetővé teszi, hogy Magyarországnak bármely iskolakerülője, ha csak famíliából való, reá kandidálható a törvényhatóságra és meg is lesz; egy rendszer, a mely p. o főispáni qualificátiának beveszi a párbajozást a rakonczátlanságot, vagy az antiszemitizmust föleresztve a pártcserélgetéssel és azután előáll, és azt mondja, hogy az adminisztraczió rossz - ez a rendszer önmagát ítéli el. Én az önkormányzatnak, annak vagyok híve, mely a szabad választáson alapul, mely a bizalmon alapulva selejtező is; mely a központi hatalom elfajulása ellen biztos szer és menedéke a közszabadságnak. Nincs nemzet, melynek egész történelmi fejlődése jobban és nyomósabban érvelve az önkormányzat mellett, mint érvel a magyarság. A közszabadság csírái mindenkor az önkormányzaton alapuló magyar törvényhatóságokban csíráztak és keltek ki s e törvényhatóságok voltak azok, a melyek lehetővé tették, hogy a nemzet nagy átalakulásai vér nélkül történhettek. Én tehát ellenzem a kinevezési rendszer behozatalát. Az, amit a gazdasági és pénzügyi helyzetről itt, az alkalomhoz szabott rövidséggel mondhatok, a következő: A pénzügyi helyzetet jellemzi, hogy a kormány a valuta rendezést mai napig sem bírta keresztülvinni, és noha határidőhöz kötve vállalkozott reá tény az, hogy a teljes értékű érczpénzzel való fizetést mai napig sem bírta érvényre juttatni. Ennek a tehetetlenségnek alapoka az, hogy Magyarországnak az 1867 tes alapon nincsen önálló pénzügye, különösen a külföldtől is függő nagy hitel és forgalom tekintetében. Ebben az irányban Magyarország csak Ausztriára való tekintettel intézheti pénzügyét s 29 •