Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

előtt vagyok felesége, és, itthon nem, őjól tudja hogy én hideg vagyok hozzá, de azt mondja „az elválás botrány" néha úgy látszik hogy megnyugszik benne, de most újjra másként beszél, úgy félek! váljon mi fog történni? ugye untatom ezekkel az én kételkedéseimmel, de úgy nem merem hinni, hogy én olyan nagyon boldog leszek. Mert én nagyon szeretlek galambom, édes galambszemeim! úgy szeretném megcsó-jaj nem szabad ugye még gondolni sem rá, ha Dr. Török(?) elolvasná ezt a levelet rögtön konfidkálná, ugye? de hát mit szabad írni? vagy nem gondolok többé ilyenkor mikor írok, a szemére, édes szemem. Azt mondta most a cselédem, jövet látta önt, és ön azt mondta volna neki, hogy mondja meg nekem, hogy ön a vasút felé megy, váljon azért mondta hogy én is arra menjek, mennék is én, de nem merek, hisz ha szabad volna találkoznunk lejött volna az én édes Ottóm hozzám a kertbe ugye? Igaz, ha reggel erre megy, menjen egy kissé lassabban, és nézzen fel! A polgár észrevette hogy szórakozott vagyok. De hogy azt a szerepet nem tudom az nem igaz! tudom könyv nélkül! Igaz édes kérem, keressen nekem egy szürke szemüveget és küldje el, nekem nincs most pénzem, meg félek is, hogy olyat veszek a mely a szememet elrontja. Vásárhelyet is olyan fehér a kövezet, és nekem már most is nagyon fáj a szemem, lássa dolgot és költséget csinálok magának, de legalább addig is rám gondol és nem arra az utálatos Polgárra! Jaj hogy vágyom látni, csak már mennénk, különben nem tudom hogy állom ki! tanulni sem tudok pedig a Polgár ugyan lelkére vette a haladásomat fél hogy megöregszem mielőtt valamit tanulnék, szegény feje bizonyosan magáról tapasztalja milyen fájdalmas vén szamárnak maradni, nekem van még annyi időm hogy az ő bölcs jó indulatú kritikáját ki heverem, de hogy az ő erszényén az a seb mikor forr be a mit miattam rajta ejtett, na majd télen kihozatom a zálog házból s elküldöm neki vissza, (Az oldal margóján végig:) meglássa mindjárt vege lesz a Jercmiádoknak siránkozik a világ ízléstelenségén hogy az ő talentumának és kecscinck(?) ellent bírt valaki állani, pedig hát aző felesége Szabó... Marid!" 19. ma nagyon rossz napom van nagyon! Segítsen nekem magamat megismerni, egyszer erre már kértem. De most az is nagyon aggaszt nem vagyok igaztalan Kassaival szemben, hátha nem jót cselekszem?! Mi. Ez a gondolat sok, sok kincs órát szerez nekem, úgy félek a szeme közé nézni, mert ő nem hiszem, hogy önzésből kötötte hozzám magát. (Új lap) ma azt mondám ne tétessen velem ígéretet, mert érzem, ha egy önnek tett ígéretet megszegnék, igazán nem tudnék tovább élni. De egyet kérés nélkül, önkénytelenül fogadok önnek, hogy önhöz őszinte leszek, minden körülmények között!! Még nem volt ember eddig, kinek ezt ígértem volna! és ezt meg is tartom, ön azt monda, hogy önmagán mindég biztosan uralkodik, azt el hiszem, és oly értelemben én is állíthatom hogy tudok magamon uralkodni. Istenem hisz ezt ön is tapasztalhatta mi! Azt hiszi nekem könnyű volt megtagadnom a kérelmet, midőn szerette volna az arcomat megcsókolni. Oh ami a tettet illeti van nekem erőm majd meglátja! (Új lap) hányszor mondjam még önnek, hogy én nem vagyok kéj vágyó, testies élvekre én nem gondolok soha, sőt ellenkezőleg. Ezt elhiheti nekem, én önnek nem hazudok inkább meghalok. Migen nincsen kitartása? vagy mily irányban fél a kitartás hiányától? 82