Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)
akaratom ellen, vagyis tudtomon kívül, és csak most látom, mikor visszagondolok rá. Bocsánat Ottó. mégegyszer ez életben bocsánat! És ha nem lehetett barátom, kérem emlékezetében azt a parányi helyecskét, a mennyi jó mégis, mindennek daczára, talán lelkem mélyén megmaradt. Isten vele. Mari. 2 * 16. Édes délután várja meg míg magam leszek, és jöjjön hozzám, otthon sokkal jobban érzem magam, ott hosszasabban beszélgethetünk. 29 17. Édes tűnődöm! az az én felsóhajtásom hibás volt, az csak magamért történt, sokszor sóhajtok én így fel, attól félek hogy elgyengülök, el betegesedem mielőtt jó színésznő lehetnék, és boldog, mert az én boldogságom attól is függ, ha erőm megtörnék, - a mitől mindég félek - nem lehetek az öné! mert nekem alamizsna nem kell, ezt már mondtam. És miért emlegeti ön szegénységét? én nem kérdeztem mennyije van? nem fogok az ön segélyére támaszkodni soha, mert én boldog, nyugodt, megelégedett vagyok így, ha magam keresem meg a nekem szükségest, azért erről többé egy szót se! Aztán az a fenyves.' az nagyon szomorú dolog, és nincs oka hogy arra gondoljon! miattam legalább nincs. Holnap délután egyedül leszek ki fogok nézni az ablakon, akkor jöjjön! jól van? Ma vártam hogy a nyomdába menjen Körösi Kálmánnal sétáltam vagy 4 szer a nyomda felé benn is voltam, s nem jött. Délután sétálni voltam a kicsi Ninával, magánál is voltam, s nem volt otthon, aztán mentünk a sétatérre, azt a kis árva leányt vittem sétálni, a kit Tompa kísért. Holnap hozzon levelet! Hát a képem jó? azt ma kaparintottam vissza egy helyről magának! Édes azt a prücsköt szúrja gombostűre! Mari 1 " 18. Galambom! Galambom! Galambom! Nem tudom tudok hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy ne lássam, s ma ismét ki kellett mennem a kertbe, hisz látott ugye? gondolkoztam hogy menjek e, és mire elhatároztam hogy erős leszek és nem zavarom, már ott voltam a kertben és láttam is a fejét egy kis ideig, aztán eljöttem, ez azt hiszem nem lessz valami nagyon káros, ugye? ha mindig itt leszünk, egyszer egyszer ki megyek hogy lássam, úgy sem tart soká, -- megyünk csak 6 ot játszunk — reggel mikor elmegy az ablak előtt oly rövid ideig látom és fel sem néz, tudja édes úgy vegye ha engem ott lát a kertben, mint múltkor maga az én ablakom alatt megy el, azt hiszem hogy köszönhetnénk is egymásnak?! vagy ezt már nem szabad? Ha most eszembe jut mind az amit a jövőre nézve terveztünk, hinni sem merem hogy valósul, de hogy ne; most látnom sem szabad, és akkor látni, beszélni, sőt egész nap szabad lesz vele lennem, - váljon teljesülhet ez? nem vethet ennek senki gátot? Mit gondol édes Galambom? váljon nem halok meg mielőtt szabad lehetnék?! mit tegyek ha Kassay nem akar elbocsájtani magától, mert most úgy nyilatkozik, azt mondja mikor kérem hogy engedje meg hogy a tavasszal elmenjek tőle. - „nem megy az olyan könnyen, nem azért vettelek el hogy ne legyen feleségem" pedig tudja e édes hogy én egy idő óta már csak az emberek 81
