Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

nek! De nini! juj hogy szégyenlem magam! én neked adok oktatást! ne haragudj édes Ottóm, de egészen elfelejtkeztem magamról, hogy lehet ember a földön, a ki téged bántson!? a ki neked fájdalmat okozzon?! ne törődj az emberekkel Ottóm! jöjj el hozzám! lássuk mi csak egymást, aztán ne törd magad a másikéval! nem neked való az! vagy várj míg kigyógyulsz. Micsoda felolvasás az a miről írsz? minek fárasztod magad affélével? pénzre van szükséged? minek neked a pénz? vagy ha éppen szükséges kölcsönzők én. De mire is neked a pénz? ugyan Ottóm! ne öld meg magad! Csak menj te oda az Isten háta mögé a télre, majd meglátogatlan én ott, aztán írok sokat, hisz akkor már a tiéd leszek! el Van határozva hogy mikor Pestről vissza jövök külön megyek lakni valamely jó nő cseléddel, aztán te is eljöhetsz meglátogatni, a mikor neked tetszik, így aztán csak elvergődünk tavaszig!? akkor aztán! De az még a jövő titka, hogy akkor hol leszünk?! De eggyütt leszünk, és nem válunk el csak a halálunkon, sőt én azt hiszem hogy még akkor sem! tudod édes mit mondtam Vásárhelyt? Hova fogsz itt szálni? van ugye jó barátod hisz a minap már említetted! Józsidnak anynyit mondtam „mondja meg Hermannak, tisztelem, és jöjjön minél előbb" hanem azt hiszem ő többet olvasott le az arcomról, és tán azért mondott többet. Aztán édes azt a lakás keresést pedig hagyd abba, majd szaladgál azután más, a kinek van arra való ideje. Azt a képet megkapta édes? a mit Vásárhelyről küldtem? szép? jó? Hátha jösz, édes Ottóm, hol találkozunk? Vasárnap játszom, reggel lQórára már itt leszesz ugye? akkor csak jöjj be a próbára, vagy ha nem akarsz, akkor délután jöjj hozzánk, vagy fölkereslek én, de vasárnapra ebédre vagyunk híva, tehát ha délelőtt fel nem keressz, úgy csak délután fél négykor láthatlak. Hát azt a kritikát hozzam galambom? itt mához egy hétre adjuk a Bánk Bánt, ugye akkor még itt lesz? ma 14-ike csütörtök van. Isten veled drága jó Ottóm, szeresd ezt a te rakonczátlan, de téged igazán szerető Maridat Sáminének add átt igaz tiszteletemet.

25 13. Édes jó Ottóm! nagy nagy a baj, várva várt leveleidet, - kettőt - ma Kassay adta át, nem törte fel, de tudni akarja mi van benne. Neki próbára kellett menni, és tovább nem faggathatott, igen de mindjárt jő, és kezdi újra, és én nem tudok mit felelni, hidd el Ottóm megmutattam volna neki leveleidet, ha nem félnék, hogy e miatt örök gátat vet szerelmünknek. Ottóm ne írj többet nekem, hanem kérd meg Sáminét hogy engedje meg, hogy az ő leveleiben nekem is írj néhány sort, másként nem megy, mert Kassay azt mondta, hogy ha tudta volna hogy nem mutatom meg neki, jogával élt volna, és felbontotta volna. Aztán még arra akarlak kérni Ottóm, írj nekem ezután vagy két szép udvarias levelet, de egy kis rokonszenv lássék belőle! Kénytelen vagyok Ottóm, csak még egy kis ideig, hazudjunk! az ő és a mi nyugalmunkért is, szegény nagyon bánt! Nem tudom mi fog történni ha haza jő? meglehet ez még hamarabbi elhatározásra bírjam csak ki nem törjön, mert én nem védelmezhetem magam semmivel, neki igaza van, én megcsaltam. Marid Nem tudom Pesttel is hogy lesz! Fehérvári nem bocsát, azt mondja nem nélkülözhet. Egészen elmenni meg nem akarok, sok okom van rá, és olyanok, hogy ilyen egy is elég volna. 79